Rendszerváltás, de kikkel? Azzal a második, harmadik vonallal, amely az MDF-kormány mögött -, mellett – vagy inkább ellenállt?
Még augusztus végén a Ködvágó podcast vendége voltam. A műsor állandó házigazdája két újságíró: Balogh Gábor és Bazsó Bálint. Szimpatikus, nagyon alaposan felkészült, nagyjából velem egyidős kollégák. Bár a téma a hálózat volt, mégis igyekeztünk lazán beszélgetni a legkeményebb ügyekről: úgymint hatalomátmentés, egymással „harcoló” hálózatok, egyre fojtogatóbb véleménybuborékok. Leírtam a beszélgetés egyik rövidebb részletét, de tényleg jó szívvel ajánlom az egészet meghallgatásra. Ha nem is fogunk mindenben egyetérteni, azt hiszem, talán másokat is gondolkozásra serkent. Itt meghallgatható.
Ködvágó: – Mit értünk a hatalomátmentés alatt? Ha csak a felszínt nézzük, felszámolták az erőszakszervezeteket, még hivatalosan a párt vagyonával is elszámoltak, a tavaszi választást pedig a kommunistákkal szemben álló párt nyerte meg. Elvileg teljes volt a fordulat. Mi nem történt meg?
Mező: – Pont a hálózatot nem sikerült felfejteni. Itt arra gondolok, hogy mondjuk az MDF megnyerte a választást, s tényleg az első vonalban az MDF politikusai voltak, de már ott is tele volt ez a párt [is] kommunista múltú vagy hálózati emberekkel.
Másrészt ott volt mellettük, mögöttük egy második, harmadik számú vonal, amelyet a közvélemény nem is igen ismert igazán. Államtitkárok, helyettes államtitkárok, különböző területeken dolgozó „arctalan emberek”. Akik mindent megtettek azért, hogy az átmentés megtörténjen.
Az a baj, hogy ezt írott formában sokkal egyszerűbb elmagyarázni, ahol konkrét példákat tud az ember említeni, és akkor látni az összefüggéseket.
– Szóban sem tilos.
– Mondjuk ott volt a Szilvásy [György], aki kulcspozícióban volt Ez nem csak amiatt zavaró, mert később a Gyurcsánynak talán a legfontosabb embere és titokminisztere lett, hanem amiatt, mert ő is vezető KISZ-es volt. És ott igazából akkor nem ismerte senki [mármint a széles közvélemény az Antall-kormány idején], mert vagy államtitkár vagy helyettes államtitkár volt, most nem jut eszembe. [A Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára volt.]
– Az Antall-kormány alatt.
– Az Antall-kormány alatt, de ugyanígy voltak ilyen fontos helyeken dolgozó kulcsdiplomaták, közgazdászok. Végestelen végig lehetne sorolni. Most tényleg van egy jó példa, a Momentum mellett feltűnt egy Raskó…
– György.
– Raskó György nevű agrárvállalkozó.
Aki az Agrimpexnél kezdte, a fél világot bejárta még a rendszerváltás előtt, már a Világbanknak is dolgozott. Tehát az is ilyen klasszikus. Visszajött, politikus lett, államtitkár ugyanúgy az MDF-kormány alatt, pont privatázicós területen…
– Hogyhogy nem.
– Majd gondolt egy nagyot és zöldbáró lett belőle. Azért van sok ilyen példa, és még azt is látjuk, hogy a hasonló példák még ma is aktívak. Például ő is előjön, egyrészt kritizálja a NER politikáját, másrészt ha olvasunk olyan [nem kormánypárti] cikkeket, akkor [látjuk] nem is áll távol ettől az újfajta hálózattól, mert él mint Marci Hevesen.
– Felmerül az a védekező kritika, hogy nem is lehetett volna másképpen, hiszen ők voltak a szakértelem, csak így lehetett működtetni egy országot. […] Mennyiben áll meg?
– Szerintem ennek igenis van valóságalapja, mégpedig igen nagy. Az az igazság, hogy ezt a garnitúrát, ezt a vezető garnitúrát, a közgazdászokat [és elsősorban még a jogászokat], a többi vezető szakembert nehéz lett volna megkerülni. De azért nagyon visszás dolgok is történtek. Akkor mondok még egy példát.
Az, hogy helyettes államtitkárként az igazságszolgáltatás ügyében ifjabb Bárd Károly nyilatkozik, akiknek az apja ÁVH-s alezredes volt, az is nagyon sok mindent mond a rendszerváltásunkról. Konkréten tényleg ezzel a családi hátérrel, és nem azért, mert ő egy ÁVH-s gyereke, mert arról senki sem tehet. De egy vezető ÁVH-s gyereke hogyan dönthetne az igazságtételről, mikor a saját apjáról beszél.
– El sem várható…
– El sem várható. Aki [mármint idősebb Bárd Károly] akkoriban hol dolgozott, az Eörsi Mátyás ügyvédi irodájában. Egy másik volt ÁVH-s alezredessel, az öreg Bauerrel, akinek a fia szintén SZDSZ-es volt. Ezek a példák sokat elmondanak arról, hogy mennyire nem történt, és mennyire nem is történhetett meg ez a fajta rendszerváltás.”
Fotó: Magyar Nemzet
