Az egyik legismertebb „ügynök” „Dalos”, azaz Vikidál Gyula. Van, aki megbocsátott neki, más nem. Például az a Schuster Lóránt, akiről azt jelentette, hogy a Mein Kampfot olvassa és Göring a példaképe.
Közel húsz éve, 2004-ben derült ki, hogy Vikidál Gyula, a nagyszerű énekes „Dalos” fedőnéven jelentéseket írt. A Vikidált „hírbe hozó” cikket Szőnyei Tamás, a Magyar Ifjúság egykori munkatársa a írta meg a Magyar Narancsban. Bár nem nevezte néven a művészt, utalásaiból egyértelművé vált, hogy róla van szó. Az ügyből hatalmas botrány lett, a Heti Válasz Schuster Lórántot is megszólaltatta – akiről „Dalos” igen erős jelentéseket adott.
„Schuster Lóránt hat évvel ezelőtt kérte ki magáról az iratokat, de nem tudta azonosítani Dalos személyét. – Tudtam, hogy zenekari tag vagy technikus lehetett, járt a lakásomon is, de nem jöttem rá, kicsoda, pedig gondolhatja, hogy atomokra olvastam a papírokat – mondja”.
Schuster nem kapta, nem is kaphatta meg a teljes munkadossziét, de az alapján nagyon könnyű beazonosítani „Dalost” – a jelentésekből kiderül, hogy a P. Mobilról a sógorán keresztül tudott igazán jó információkat adni.
Rajongói körökben közismert volt, hogy Vikidál 1975-ben feleségül vette Kékesi Juditot, Kékesi „Bajnok” Lászlónak, a P. Mobil basszusgitárosának a testvérét.
Vikidál először nem ismerte el, hogy ő „Dalos” [ez a jellegzetes első tagadás annyi érintettnél előfordul, hogy külön elemzést érdemelne], de aztán megtette. Az énekest a hírhedt politikus – akkor még újságíró –, Gréczy Zsolt is megkereste a Magyar Hírlaptól:
„Kérdésünkre Vikidál most azt mondja, őt a rendszer ellenségének tekintették, s nem kapott esélyt a felemelkedésre. Beszervezésének részleteit ezúttal sem kívánta elmondani, csak annyit jegyzett meg: nem volt más választása, viszont biztos abban, hogy ténylegesen senkinek sem ártott. Nagy Ferótól már bocsánatot is kért. A Beatrice frontembere – aki az István, a királyban épp a Vikidál alakította Koppány szövetségesét, Laborcz magyar urat játszotta – megbocsátott kollégájának, és bizalmáról biztosította.”
„Schuster Lóránt, a P. Mobil egykori zenekarvezetője nem ennyire engedékeny – írta Gréczy. – A beismerés hírére úgy reagált, hogy »mi mást tehetett volna«. A papírok már korábban is egyértelműen azonosították Dalos személyét, hiszen az az ember, aki a Dinamit tagja, családi viszonyban van a P. Mobil egyik tagjával, és az István, a királyban is szerepel, nem lehetett más, csak Vikidál. Schuster szerint győzött az igazság, és a jövőben nem kíván együtt sörözni azzal az emberrel, aki segített saját zenekara és ezáltal barátai tönkretételében.”
Igaza van Schusternek? „Dalos” tényleg nem ártott senkinek? Pár éve megnéztem a levéltárban a munkadossziéját, és azokat olvasva emberileg nem nehéz megérteni Schuster reakcióját. S Vikidál amúgy nem „mezei” ügynök, hanem titkos megbízott volt.
Jelentés, 1981. augusztus 19. „A találkozó alkalmával a tmb. [titkos megbízott] jelentette, hogy részt vett Kardos István és Szomjas György által rendezett »Kopasz Kutya« [valójában Kopaszkutya – MG] című film bemutató előadásán. A tmb. véleménye szerint a film egyértelműen kiáll a felhígult, elsivárosodott, eldurvult ösztönvilág mellett, annak jogait követeli és elnyomott lángelméknek tartja képviselőit. A film főszereplői a H. B. B és a P. Mobil beat együttesek.
[…] »Dalos« véleménye szerint ezt a filmet nem lett volna szabad bemutatni, mert ez a tűrt kategória szintje alatt van. […] A tmb. továbbá elmondta, hogy a film egyik főszereplője Schuszter Loránd [Schuster Lóránt] a P. Mobil együttes vezetője a »Mein Kampf« cimü könyvet olvassa, Göring a példaképe, az ő életéről készül tanulmányt írni. A tmb. felháborítónak találja, hogy az ilyen politikai beállítottságú embereket, mint Schuszter Loránd [továbbra is Schuster Lóránt] a film bálványozza a fiatalok előtt.
A tmb. problémaként említette, hogy a különböző ifjúsági lapok – Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin – az utóbbi 1 évben többet foglalkozott a problémás együttesekkel, mint azokkal, akik a hivatalos kultúrpolitikának megfelelően dolgoznak.”
[Azért erről csak eszembe jut Bródy János tatai fellépése. Amely ugyanebben az évben – 1981 – történt. Még tavalyelőtt írtam arról a filmfelvételről, amelyen Bródy gyakorlatilag elhatárolódott az újhullámos, alternatív zenekaroktól, és hitet tett a rezsim mellett. A Tatán megrendezett „Rocktanácson” a Kádár-diktatúra kulturális vezetői tulajdonképpen „eligazították” a korszak vezető zenészeit. Tóth Dezső miniszter-helyettes arra kérte Bródy Jánosékat, hogy segítsenek „megtisztítani” a terepet a körön kívüli bandáktól. Bródy (ekkoriban a Zeneművészek Szövetsége elnökségének a tagja) felszólalásában ezt mondta:
„Még mindig nem tudni pontosan, hol vannak e műfajnak a határai, s ennek a következménye az is, hogy ilyen szélsőséges jelenségekről szólt Tóth elvtárs. Itt hivatásos előadóművészi engedéllyel rendelkező zenészek ülnek, s a Tóth elvtárs által említett rossz példák alanyai nem tartoznak hozzánk. Sem az URH, sem az Orgazmus, sem a Bizottság.”
Bródy szavai súlyosnak számítottak, hiszen ekkora már a politika is elismerte őt. Barátai, Koncz Zsuzsa és Zorán ekkor már a kommunisták Országos Béketanácsában voltak [cikkem itt]. De vissza „Daloshoz”.]
Gábor Róbert hadnagy értékelése: „Értékelés: A tmb. megbizható, még nem ellenőrzött. […]
Operatív szempontból figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a film két főszereplő együttese hosszú idő óta az állambiztonsági szervek látókörében vannak a koncertjeiken tanúsitott ellenséges politikai magatartásuk miatt. […] Figyelmet érdemel Schuszter Loránd [továbbra is: Schuster Lóránt] azon tevékenysége, hogy a »Mein Kampf« címü könyvet olvassa, és Göring életéről készítendő tanulmánya. […] Intézkedés: […] Schuszter Loránd ellen előzetes ellenőrzést vezetünk be.”
A következő jelentés [1981. október 22.] is érintette Schuster személyét: „[…] A találkozó alkalmával a tmb. korábban Schuszter Lórándról, a »P. Mobil« beat együttes vezetőjéről adott jelentését egészítette ki. »Dalos« jelentette, hogy Schuszter 1979-től napjainkig folyamatosan olvassa a »Mein Kampf«-ban olvasott dolgokról Schuszter barátai és a zenekar tagjai előtt nem beszél. A könyvben olvasottak azonban kihatnak nevezett magatartására, egyéniségére, amely különben is arrogáns, provokatív.”
Egy később jelentés értékelése szerint
„A tmb. feladatul kapta, hogy sógorán keresztül továbbra is szerezzen információt a P. MOBIL együttes tevékenységével kapcsolatban, […] Vegyen részt a P. MOBIL együttes koncertjén és Schuszter Lóránd élménybeszámolóján is. Kísérje figyelemmel a közönség tagjai által feltett kérdéseket, és Schuszter válaszait. A provokatív, kétértelmű kérdéseket feltevő személyek neveit jegyezze meg.”
Egy másik érdekes jelentés azzal az 1985-ös segélykoncerttel kapcsolatos, amelyről könyvemben [A média lenyúlásának titkos története] is írtam. A koncertet az a Magyar Média nevű cég szervezte, amely a Lapkiadó Vállalat egyik „frissen” alapított állambiztonsági, hálózati leányvállalata volt. A céget a nemrégiben elhunyt Fodros István vezette, az ő sötét történetét ebben a cikkben írtam meg. [Halála előtt még beperelt, de nem volt túl sikeres a bíróság előtt, így gyakorlatilag visszahátrált. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy a már a nyolcvanas években is a KGB-vel hírbe hozott egykori impexes botrányhős haláláig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense volt. Zárójel bezárva.]
Az általa vezetett Magyar Médiának két nagyobb dobása volt – egyikből hatalmas, a másikból kisebb botrány lett. Előbbire máig emlékszünk: a szépségkirálynő-választás Molnár Csilla halálával zárult. A másik pedig a következő jelentésben érintett, az „éhező afrikaiaknak szervezett” „segélykoncert” volt. Utóbbi bevétele – az egybehangzó akkori sajtóhírek szerint – jórészt eltűnt, illetve össze sem jött.
A két főszervező Presser Gábor és Sztevanovity Dusán volt. [Utóbbi, ahogyan testvére, Zorán igen jól feküdt a pártnál. Apjuk jugoszláv „diplomata” és újságíró volt, a Sztálin–Tito hatalmi játszma egyik ismeretlen itthoni szereplője.]
„Dalos” jelentése [1985. szeptember 13.]:
“A tmb. együttesének “rodjaitól” [road-jaitól] hallotta, hogy Schuszter Lóránt a P. Mobil együttes vezetője összeveszett Presser Gáborral az LGT együttes vezetőjével, aki a decemberi jótékonysági koncert megszervezéséért felelős. Presser nem osztotta be a P. Mobil együttest a Budapest Sportcsarnokba, és ezért Schuszter egy ellenkoncertet akar szervezni.”
Mein Kampf, Göring, ellenkoncert – különösebben nem kell magyarázni, milyen következményei lehettek egy-egy ilyen jelentésnek. Ami – Schuster szerint – félig igaz volt: valóban olvasta a Mein Kampfot, viszont nem írt tanulmányt Göringről.
A P. Mobil frontembere 2011-ben így beszélt erről [Barikád]:
„Azt tudtuk, hogy figyelnek, de arra nem gondoltam, hogy köztünk is lehet besúgó. Nagyon megdöbbentett, amit Vikidál egyik jelentésében magamról olvastam, miszerint Göring életéről készülök könyvet írni. Ezután elrendelték ellenem az azonnali ellenőrzést. Nehéz dolguk volt, csak nyilvános telefonfülkékből telefonáltam, így nem tudtak lehallgatni.
Ugyancsak a jelentésből derült ki, hogy a Fővárosi Művelődési Házban lévő emberük aktivizálásával megszervezték, hogy rögzítsék, a P. Mobil-koncert előtt és után miről beszélgettünk az öltözőben. Dalos jelentései miatt tíz évig nem jelenhetett meg lemezünk.”
Bár utóbbi megjegyzésben nyilván van némi túlzás, azért megérthetjük Schuster érzelmeit. Vele ellentétben Nagy Feró még ma is megengedőbb: „Igazából nem mondott súlyos dolgokat, engem tizenhatan figyeltek. Egy nővel nem bújhattam úgy ágyba, hogy ne tudjanak róla. Többet tudtak rólam, mint én magamról. Ha akartak tőlem valamit, beszervezték a csajomat” – mondta. Az énekes arra is kitért, hogy úgy hallotta, Vikidált zsarolással szervezték be:
„Valószínűleg Gyuszit is úgy szervezték be, hogy volt valami balhéja, és akkor azt mondták neki: »jó, akkor ebből most nem lesz ügy«. Állítólag Gyuszi elég erőteljes ember, valaki szólt neki egy rosszat, Gyuszi megütötte és beesett a kirakatba. Nyolc napon túl gyógyult, és azzal is meggyanúsították, hogy lopni akart a boltból, hiszen betörte a kirakatot. Onnantól kezdve bármit ráfoghattak. Állítólag azt mondták neki, ebből nem lesz ügy, de akkor kéne cserébe egy-két dolgot mondania” – mesélte a Borsnak.
Így volt? Ki tudja. Én nem tudok „Dalos” beszervezési dossziéjáról, és ha jól tudom, nyilvánosan ő sem tárta fel, hogy mi, hogyan történt. Hogy legalább az ő teljes verzióját ismerjük.
