Óriási ez a fotó. Jobbra Kádár János. Rossz szokása szerint kissé megrettenve. Riadt arckifejezéséről eszembe jut az öregkori demencia szomorú jelensége, és az általam legjobbnak talált Kádár életrajz, Roger Gough A Good Comrade című könyve. Jellemző, hogy a magyar fordításnál már odabiggyesztettek egy kérdőjelet is: „Kádár János, a jó elvtárs?” Talán feleslegesen, a könyvet nem a néhai Moldova György írta, Gough egyáltalán nem fest hízelgő képet Kádárról.
Meglátása szerint a legfontosabb jellemvonása a gyávasága volt. Ez határozta meg az ő és az ország sorsát. És nyilván ezért jutott eszembe erről a képről az a könyv.
Kádár valamit nem ért. Valami idegen számára, de micsoda? Mellette a segítője, Rényi elvtárs idősebb fia, Rényi Gábor elvtárs. Apja, a „nagy Rényi” fontos elvtárs volt, régi harcostársa Rákosiéknak, majd Kádáréknak, a Rényi-klán feje, a Népszabadság ura, a kádári-acéli propaganda egyik legfontosabb láncszeme. Rényi Péter elvtárs.
De miről mesél Rényi Gábor elvtárs? És mit néznek? Imperialista kémeket? Vagy a magyar mandarin első termését? Vagy Kádár épp a padlássöprő, svábokat kitelepítő, egykori NKVD-s Nagy Imre szellemét látja? Aki ma sokkal jobban áll a „jó kommunista” posztért folytatott belsős versenyben?
Dehogy. Ez már 1986. Éppen átalakul a világ. Csak talán Kádár nem érti. A két szocialista fejes [egyikük csak a jelző szerint az, már régen „kapitalista”] a „Commodore show” nevű országos találkozón van.
[„Show?”, kérdezhette Kádár, „micsoda baromság ez, mitől »show«? Mi az a „show”, miért nincs rendes magyar, szocialista, szocialista, magyar neve?”]
Az első Országos Commodore Találkozót 1986-ban szervezte meg a KISZ KB kulturális osztálya és az a Novotrade RT, amely az első, a hetvenes évek után alapított részvénytársaság volt Kádárék alatt. Ezt vezette a Szovjetunióban lediplomázott Rényi Gábor elvtárs, Rényi Péter elvtárs fia.
Az akkori propaganda [a háttérben az öreg Rényi vigyázó tekintete] így lelkendezett: „Nem véletlen az sem, hogy az első Országos Commodore Találkozó a KISZ-kongresszus ideje alatt zajlott le a városligeti Petőfi Csarnokban, az ifjúsági szervezet felvállalta a számítógépek még gyorsabb elterjesztésének ügyét. A Commodore — mint a hazánkban legelterjedtebb számítógéptípus – már ma is mindennapos eszköz Magyarországon. Forgalmazója a Novotrade RT., amelynek ügyvezető igazgatója, Rényi Gábor elmondta, hogy kilencven részvényesüknek több mint […]” etc.
Szép, hogy a KISZ felvállalta az ügyet. Nekünk is volt Commodore-unk. Emlékszem, ahogyan a bátyám írogatta a kazettákra, hogy „hol kezdődik” az aktuális játék. Jobb életet éltünk az átlagnál, de tudom, hogy nem mindenkinek volt ilyen gépe. És nem mindenki evett téliszalámit. [Ez arról jutott eszembe, amikor a kritikus azzal támadta az Eltörölni Frankot, hogy túl sötét, a szocializmus nem ilyen volt, mer ő, a kritikus már gyerekként Nyugatra utazott és walkman-je is volt.]
Szóval: 1986. Kádár még él, és Rényi Gábor ekkor még nem dúsgazdag ember. Unokaöccse még nem a 444 újságírója. Annak apja – Rényi Gábor testvére – még nem szervez tüntetéseket. Kádárék ellen nem. Miért is? Talán mert annak még ára volt. Éppen Rényi Péter elvtárs fia tüntessen? Mi ellen? Jól éltek. Akkor is. Majd később szervezi a Millát, meg a többit. Amikor már tényleg élhetetlen a rendszer. Értsd: talán kevesebb csurran-cseppen a Rényi-klánnak. Bár: az ügyes dinasztiák minden széljárásban megvannak.
Szóval: 1986. Rényi Gábor ekkor már „Kékesi Péter” titkos megbízott. Nem tudom, hogy a fotón Kékesi Péter beszélget-e Kádár Jánossal vagy Rényi Gábor. Nem hinném, hogy volt bátorsága Kádárról jelenteni. Mondjuk ezt:
„Kádár Jánosnak tojásleves szaga volt. A számítógéphez semmit sem ért. Attól félt, megrázza az áram. Azt sem értette igazán, hogy minek ez a részvénytársaság. Aztán a papáék meg Fekete bácsi meggyőzték.”
A jelentés fiktív, nem ellenőrzött. A következő részlet viszont igaz, ellenőrzött. Borvendég Zsuzsanna írta, ő tárta fel a Novotrade titkos, nem ismert történetét. 1986-ból pár évet visszaugrunk az időben:
„Megjelenik egy hírhedt cég képviselője is a Skála-Coop Nemzetközi Kooperációs Iroda helyiségében: Korda Sándor az Interpress Vállalat munkatársa tárgyalt itt a leendő Novotrade igazgatójával. Az Interpress Vállalat a KGB fedőszervezeteként Prágában működő Nemzetközi Újságíró Szervezet magyarországi leányvállalata volt, amelynek feltehetően szoros kötődése volt az MNVK-2-höz is, és rajta keresztül szintén jelentős „valutakitermelést” végeztek a titkosszolgálatok. […] Alig egy hónappal a Skála-Coop helyiségében folytatott találkozó után, 1982. október 12-én a következő jelentést olvashatjuk:
»Kékesi Péter fedőnevű titkos megbízott a továbbiakban jelentette, hogy az 1983. január 1-jén megalakuló Novotrade nevű gazdasági vállalkozás igazgatója lesz. A vállalkozás a jelenleg funkcionáló Agentcoop és Skála gazdasági vállalkozások egyesüléseként jön létre. Profilként „Kékesi” az újdonságok, szabadalmak futtatását, valamint a gépkölcsönzést jelölte meg. „Kékesi Péter” saját szakmai tekintélyének és konspirációs helyzetének védelmére hivatkozva kérte, hogy tájékozódjunk Szilágyi József előéletére, szakmai múltjára vonatkozóan.”
Szilágyi József a Novotrade egyik alapítója volt, mint ilyen Rényi Gábor közvetlen munkatársa, és a cég vezető beosztású döntéshozója – mint láthatjuk, BM kapcsolatokon keresztül gondosan priorálva.”
Azért ez nem volt szép. A jelentés szerint „Kékesi Péter” megkérte a BM-et, hogy nézzenek már utána az üzlettársnak.
Azt is Borvendég Zsuzsanna írta meg, hogy a kis Rényi „már évekkel korábban legkésőbb 1978 őszén kapcsolatba került a Belügyminisztérium elhárításával,
és Kékesi Péter fedőnéven akkor még a Mechanikai Művek munkatársaként adott jelentéseket kapcsolatairól, illetve azon személyekről, akiknek megfigyelését feladatul kapta.
A legközvetlenebb információkkal rendelkeztek tehát a Novotrade születéséről és tevékenységéről, nem volt szükség arra, hogy külön megfigyelés alatt tartsák a részvénytársaságot.”
Jelentés, hallgatás, elhallgatás. Nem is olyan régen megjelent egy cikk a Telexen a nálunk [is] legendás Commodore-ról, amelyben a Novotrade és Rényi története is felbukkan. Gondolom, nem meglepő, ha elárulom: szóba sem kerül Rényi titkosszolgálati szerepe, egyáltalán az, miért is ő vezethette az egyik „első kádári” részvénytársaságot. Nem beszélve a későbbi tőzsdebotrányról.
Ez papírforma, nemcsak azért, mert a Rényiék ugyanabba a „politikai táborba” tartoznak mint a Telex, de azért is, mert Rényi Gábor említett unokaöccse ugye a 444 egyik fontos embere. Ha az a portál megszűnne, nyilván éppen a Telexnél tűnne fel [vagy a hvg.hu-nál, esetleg az amerikaiak egyik fellazító leányvállalatánál, mondjuk a Szabadeuropa nevű portálnál]. Szóval: haver. Akkor meg nem számít az igazság. Azt amúgy is hajlítgatjuk erre, arra, amerre akarjuk.
De a történet, amelyet a szerző felelevenít, kétségtelenül érdekes, hiszen pont az átállásról, az átállításról szól. Egyik szereplője egy Kádárhoz hasonló valódi kommunista.
„Valamikor a nyolcvanas évek második felében, egy átlagosnak induló napon megcsörrent Révbíró Tamás telefonja. Révbíró akkoriban a Novotrade Rt. videójáték-fejlesztő részlegének kreatív vezetője volt. A vonal túlsó végén a cég igazgatója, Rényi Gábor volt, és azt mondta Révbírónak, hozza a szoftveres táskáját és két doboz üres lemezt, indulnak Aligára. Mármint Balatonaligára, a pártüdülőbe, ahol az MSZMP fontos emberei – például az akkor még külügyi államtitkár Horn Gyula – pihentek. Az üdülő azon a napon illusztris vendéget fogadott: Jegor Ligacsovot, aki gyakorlatilag a Szovjetunió második embere volt, annak ellenére, hogy szembefordult a reformista Gorbacsovval, és határozottan kiállt a kommunizmus mellett.
Révbíróéknak Ligacsov miatt kellett leautózniuk Balatonaligára, illetve Ligacsov unokája, Andrjusa miatt, aki elkísérte nagypapáját. A kamaszgyereknek Moszkvában volt egy Commodore 64-ese, de másnak a környéken nem nagyon volt ott ilyenje, így Andrjusa nemigen tudott programokat csereberélni, ami akkoriban a szoftverbeszerzés fő módja volt.
Magyarország viszont igazi C64-nagyhatalom volt, a Novotrade nyugatra is fejleszthetett játékokat, ezért Ligacsov ugrasztotta az illetékeseket, hogy hozzanak valakit, aki lemásol a gyereknek pár új játékot. Ez a valaki Révbíró Tamás lett, aki a kétdoboznyi üres lemezt teleírta felhasználói programokkal és játékokkal, közben pedig Andrjusával társalgott, aki kiválóan beszélt angolul.
Ezalatt Rényi Gábor oroszul beszélgetett Ligacsovval, sőt, még vitába szállt vele: megpróbálta meggyőzni a keményvonalas kommunistát arról, hogy a piacgazdaság nagyszerű dolog. Ez persze nem sikerült, inkább csak feldühítette az egyik legnagyobb szovjet potentátot.”
Érdekes anekdota. Rényi Gábor [természetesen oroszul, hiszen a Szovjetunióban tanult] győzködi Ligacsovot, hogy a piacgazdaság nagyszerű dolog. Amúgy igaza van: az egész klán jókor váltott, és a „piacgazdaságban” is megtalálta a helyét. De azért az, hogy Rényi, ez a Ligacsovhoz képest akkori „senki” „győzködi” a másikat – nem kicsit szürreális. Inkább csak megmagyarázta a dolgokat.
Mert hát kétségtelen, akárhogy is titkolták, itt már az átállásra készült ez a külkeres társaság. Ekkor már Washington jóval fontosabb volt a csak látszatra erős, belül már rákos beteg Moszkvánál. Az élelmes közgazdászok ekkor kezdtek el a Világbanknak dolgozni. [Csak két példa: Raskó György és Vincze Mátyás. Előbbi impexesként kezdte, aztán az MDF privatizációs államtitkára lett. Ma dúsgazdag zöldbáró. Utóbbi a vietnami békehadtest „újságíró-katonájaként” indult. Utána HVG, majd Világbank, stb.]
De Rényiről volt szó. Hogyan is írta Borvendég Zsuzsa: „Rényi Gábor a Novotrade megalakítása után gyakran tett látogatást az észak-amerikai kontinensen azzal a céllal, hogy megalapozza cége kapcsolatrendszerét. A tengerentúli gyárak partnerként fogadták.
Az igazgató elmondása szerint az embargós politika ellenére hajlandóak voltak az amerikai cégek a magyar delegációt több olyan helyre is beengedni, ahol szigorúan titkos licencek alapján gyártottak elektrotechnikai berendezéseket. […]
Az Egyesült Államok fokozott érdeklődése a magyar részvénytársaság iránt megnyilvánult abban is, hogy néhány hónappal a Novotrade megszületése után felkereste Rényit a budapesti amerikai nagykövetség első titkára, T. A. Schlenker, és felajánlotta a segítségét az amerikai piacokkal kapcsolatos tájékozódásban.
Ugyanakkor szívélyes viszonyt alakított ki az amerikai kereskedelmi titkárral is, aki többször vendégül látta lakásán más magyar meghívottak – például Fekete János, az MNB elnökhelyettese, vagy Demcsák Sándor a Külkereskedelmi Bank vezérigazgatójának – társaságában. A BM III/II-1. Osztályának információi szerint K. G. Smith kereskedelmi tanácsos a CIA budapesti rezidense volt”.
Fekete János, Demcsák Sándor, a CIA-s K. G. Smith – helyben vagyunk. És most nézzük meg újra Kádár riadt, értetlen arcát. Van egy rossz hírem: talán a „saját arcunk”, a „saját riadtságunkat” látjuk.
