Major Ákos vezetékneve ismerős lehet: nem véletlenül, a színész Major Tamás testvére volt. Utóbbihoz hasonlóan ő is mindenben kiszolgálta a kommunista diktatúrát. Előbb „vérügyész” volt, majd „duplanullás” ügyvéd.

A képen a Budapesti Népbíróság és annak akkori elnöke, Major Ákos látható. Az évszám: 1945. A vezetéknév nem véletlenül lehet ismerős. Kevesen tudják, hogy Major Tamás mellett egyik testvére, Major Ákos is fontos szerepet játszott a diktatúrában. A Major fivérek kisnemesi családba születtek, anyjuk Horthy Miklós nagy rajongója volt, verseket is írt a kormányzónak. A két fiatalember egy idáig „más irányba” haladt [hasonlóan mondjuk Rajkékhoz, ahol az egyik kommunista, a másik nyilas volt], amíg Tamás az illegális kommunista mozgalom tagja volt, Ákos 1933-tól hadbíróként, illetve katonai ügyészként dolgozott. Egészen a nácit követő szovjet megszállásig.

Major Ákos a második világháborúban [1942 májusától 1943 májusáig] a keleti fronton szolgált, 1943 júliusában hívták vissza Budapestre, a Honvédtörvényszékre került, ott egy évig dolgozott. Akadt munkája: politikai elítéltekkel [köztük testvére elvtársaival] és a statáriális ítéletekre váró katonaszökevényekkel volt tele az épület börtöne. Major saját elmondása szerint később részt vett egy nyilas összeesküvés „leleplezésében”, amiért állítólag letartóztatták.

A történet szinte biztosan utólagos kitaláció, a Major Ákos pályafutásával foglalkozó munkák egyetértenek abban, hogy a nyilasokat is kiszolgálta. A híres közgazdász, Bárdos-Féltoronyi Miklós így emlékezett Major szerepére:

„(1944 nyarán, az SS panaszára), megjelent a rendőrség és (apámat) bekísérték: a Fő utcába vagy az Andrássy útra. Nem tudom. Vallatója nem más, mint Major Ákos (a híres színész, Major Tamás fivére). Nem kapott enni, de különben nem bántották. Horthy közbenjárására, pár nap múlva kiengedték. Ugyanez a Major Ákos foglalkozott vele az Andrássy út 60-ban 1945-ben, amikor háborús bűnösséget próbáltak hál istennek hiába rábizonyítani”.

Igen, másokkal együtt Major Ákos is köpönyeget váltott. Fivére jó kapcsolatban volt Péter Gáborékkal és Rákosi Mátyásékkal, így nyilván ő is segíthetett. Pályafutásával korábbi cikkeimben már foglalkoztam, legyen most elég annyi, hogy ’45 után a valódi bűnösök [például a nyilasok] mellett ártatlan emberek meghurcolásában és kivégzésében is részt vett. Olyan hősöket gyilkoltak meg, akik a nyilasok ellen harcoltak.

Major Ákos karrierje Sztálin haláláig töretlenül haladt felfelé, de amikor sokakból egyszerre, egy pillanat alatt reformkommunista lett, majd elkezdődtek a rehabilitálások [persze csak a kommunista vagy társutas áldozatokra vonatkoztatva], a Rajk-per felülvizsgálata, Majort és népbíró társait a háttérbe tolták. Már nem volt rájuk szükség. Major életrajzi könyvében írt egy bírói magánvacsoráról, amely filmre kívánkozik. Major Ákosék Jankó Péternél – első fokon ő ítélte el Rajkot – iszogattak, eszegettek, amikor hirtelen minden szilánkokra tört.

„A kissé kapatos dr. Pálosit [Pálosi Béla tanácsvezető bíró – ő ítélte halálra Jány Gusztávot – MG] ez felingerelte, s ezt kérdezte dr. Jankótól: >Mond Péter, nem vagy-e ezzel az új gyerekkel még meggondolatlanabb, mint a Rajk-ügyben voltál?< […] [Jankó] Kivörösödött fejjel felugrott a székéből, az íróasztalfiókból – legnagyobb meglepetésünkre – előkapta a Rajk-ítélet egyik példányát (nekünk köztörvényi ügyeket is tilos volt hazavinni), s az asztalra dobva öklével verte a papírt. Valami tudatalatti tört fel belőle, mintha a papíron akarta volna szétverni aggályait.

Kiabált: >Miért lettem volna meggondolatlan, minden tény pontosan bebizonyosodott, a vádlottak mindent elismertek, mindent pontosan megindokoltam, senki sem tehetett volna másképp!< Sorban a szemünket kereste a tekintetével. A többiek a poharukba néztek, dr. Nagy Károly rosszallóan csóválta a fejét. […]

Én nemcsak annak helyességében bízom teljesen, amit csináltam, hanem Rákosi elvtársban is. Benne. Ha mindkettőben tévedtem, viselem a felelősséget, és büszke leszek arra, ha együtt akasztanak fel Rákosi Mátyás elvtárssal.Én nem mosom a kezeimet. Szalmabábuk voltunk. Dr. Jankó Péter a tűzre került, mi pedig a hulladékhelyre.< Egy héttel később, álmában vitte el az infarktus.”

Major Ákos – ha voltak is aggályai – maradt, aki volt. Egy mindenre kapható jogász. ’56 után jelentkezett vérbírónak, de nem vették fel. Ezért ügyvédként dolgozott. Ő volt azoknak a „duplanullásoknak” az egyike, akik nem a védencük, hanem a diktatúra érdekét nézték. Göncz Árpád mellett több ismert embert „védett”, és mindenki egyetértett abban: gyakran a halálos ítéletekért harcolt.

Számon kérve sohasem lett, 1987-ben halt meg.

Fotó: Fortepan, ad.: Mészáros Judit