Novák Márk tehetséges filmrendező volt, aki fegyveresen vett részt az ötvenhatos szabadságharcban. Szabó István és más ügynökök jelentettek róla. Harminchét évesen ötvenhatos pisztolyával végzett magával.
Harminchét éves korában öngyilkos lett egy fiatalember. Novák Márknak hívták, de a filmeseken és a színészeken kívül szinte senki sem ismerte. Saját pisztolyával végzett magával, azzal a fegyverrel, amit még ötvenhatban szerzett. Hogy hol és hogyan? Fejbe lőtte magát, ahogyan Kardos György tragikus sorsú fia, Kardos István? Aki saját apja [akit Ezredesnek hívott] fegyverével végzett magával. Vagy Novák Márk a szívét választotta? Nem érdekes, és főleg semmi közünk hozzá. Csak azt tudjuk, hogy szerezte a fegyvert:
„A Petőfi-körtől, a forradalom első napjától, a Rádió előtti tüntetéstől kezdve végig az utcán volt, a Kígyó utcában meg is sebesült, november 4-e után egyik barátját mellette lőtték le a fegyveres harcok során. Innen származott pisztolya, amely élete részévé vált.
Közös életünk során mindvégig őrizgette. Sokszor gondoltam arra, megszabadulok a fegyvertől valamilyen módon, azonban úgy éreztem, ehhez nincs jogom. Válásunkkor, amikor összecsomagolta holmiját, köztük a villanyvonatot, a vonat dobozában vitte a pisztolyt is…” – emlékezett Novák Márk első felesége, Falvay Klára színművésznő még 1990-ben a Ring magazinnak. [Ez azt egyetlen nagyobb cikket találtam, ahol Novák Márkról mesélnek].
Riporter: „Ezekért a cselekményekért érte retorzió?”
„Bevitték a Gyorskocsi utcába, pár napig bent volt, Jankovics Márta és a férje álltak nagyon mellette, s hozták ki. Marci nagy utat tett meg a főiskoláig, nem egyszerűen tehetséges volt, hanem ha túl tudta volna élni azokat az éveket, melyekbe belehalt, hiszem, ma a világhírű rendezők között jegyeznék! Az akkori rend szerint, a főiskola elvégzése után asszisztenskedett. Szerencséje volt, nagy mesterek mellett dolgozhatott: Máriássy Félix, Makk Károly, Fábri Zoltán segédrendezője lehetett, ezeket az embereket imádta. Mikor megalakították a Balázs Béla Stúdiót – ez nagyon nagy tett volt! –, első filmjük Jancsó Miklós József Attila-filmje volt, melyet illegálisan vetítettek.”
„Marci igen jól írt, forgatókönyveket készített, melyeket azonban nem csinálhatott meg.
Három vagy négy évvel utána végzett az a híres rendezői osztály, melynek tagjai igen gyorsan jelentkezhettek filmmel: Szabó István, Gábor Pál, Kardos Ferenc, Rózsa János, Kézdi-Kovács Zsolt: Marci még mindig nem forgathatott…
Ekkor már Kamondy, Galambos Lajos és mások műveit próbálta forgatókönyvvé írni, de kultúrpolitikai okból mindig elutasították – bár mindenki tudta és hangoztatta: Novák Marci nagyon tehetséges! Nem mindig a filmgyár vágta el a könyveit, az akkori szokás szerint a forgatókönyveket felküldték a Filmfőigazgatóságra, ott nyírták ki…”.
Mennyire máshogy csengenek ma ezek a szavak: „a híres rendezői osztály, melynek tagjai igen gyorsan jelentkezhettek filmmel.” Nem lehetett ennek egyik oka a megbizhatóság? Hogy ezt az osztályt különösen magához kötötte a rendszer? Tény, hogy az említett filmes-hallgatók közül mai tudásunk szerint hárman ügynökként dolgoztak: Kézdi-Kovács Zsolt, Kardos Ferenc és közismerten Szabó István. És maga az „osztályfőnök”: Máriássy Félix.
„KÉPESI ENDRE” JELENTI
Viszonylag ismert, hogy Szabó István „Képesi Endre” fedőnéven jelentett. A világhírű filmrendezőt Gervai András „leplezte le”, de az én jóval későbbi, már évekkel ezelőtti utókutatásom is nagy port kavart. Részben azért, mert a nagyobb nyilvánosság előtt [az interneten megjelent cikkben] publikáltam Szabó kifejezetten rosszindulatú, komoly következményekkel járó jelentéseit. Azt is megírtam, hogy a rendező egyik feladata éppen az volt, hogy a veszélyesnek tartott Novákról jelentsen. Megtette.
„Novák Márk a Színház és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakának IV. évf. hallgatója. Osztálytársai véleménye szerint tehetséges ember, csak néha szemtelen […] Typikus porosz-német typus viselkedésében és megjelenésében is. [Ezt nyilván az állambiztonság embere gépelte le így.] / Magas, szőke, kékszemű, hideg, zárkózott, rideg ember/
Az ellenforradalmat megelőző időkben nagyon negatív, izgató magatartást tanúsított. Ennek legkirivobb példája egy kb. október közepén tartott filmfőtanszak ülésen volt, ahol Keleti Márton tanárral nagyon szemtelenül viselkedett. Kijelentette, hogy Keletitől ők nem tanultak, s Keleti nem hagyta őket dolgozni. Elfojtotta tehetségüket, alkotókészségüket és nagyon agresszív volt.
Ekkor ezt Keleti megcáfolni igyekezett, Novák kijelentette: »Ezt csak azért mondtam el, hogy az elsősök tanuljanak belőle, s lássák milyen ember vezeti őket«.
Novák izgatta Keleti elleni vitákra viselkedésével az albán Kosztyát is. Az ellenforradalom alatti viselkedéséről semmit nem tudnak. Az ellenforradalom után nagyon csendesen viselkedett, a zárkózottsága még most is tart” – így a jelentés [1958. április 8].
A tartótiszt megjegyzésében ezt írta: „Novák Márkra vonatkozóan az ORK.-tól jelzést kaptunk, mely szerint Novák Márk 1956 november 4-e után több társával együtt fegyveres támadást intézett a X. Pongrácz lakótelep közelében lévő szovjet egység ellen […] Intézkedés: Novák Márk adatait megállapítom, majd lepriorálom és Kt-t (környezettanulmányt – a szerk.) készítek róla. Ennek eredményétől teszem függővé a következő operatív lépést. Pap Endre”.
A környezettanulmány feltehetően elkészült, de „Képesire” is szükség volt. Szabó István 1958 augusztusában is hosszan jelentett róla, az iratból az is kiderült, hogy a tehetséges rendezőt letartóztatták, lakását többször átkutatták: „Nováknak két testvére: egy húga, és egy öccse van, de testvéreivel nem nagyon törődik, otthon leginkább »Oszi« becenevü barátjával van. »Oszi« valószínűleg gyári munkás, Novákék közelében lakik, s minden »üzletet« együtt bonyolítanak le. Pénzük soha nincs, legalábbis állandóan azt mondják, Novák mégis két hete vásárolt egy kb. 900 Ft. értékű négysebességes szuprafonlemezjátszót. / Talán a Filmgyár 1000 Ft-os fizetéséből? Akkor miből él?: /
A múlt tanévben is voltak ehhez hasonló üzletei. /: Magnetofonja volt, aztán eladta, megint másikat vett, stb: /[…] A múlt tanévben Novák kb. egy hétig letartóztatva volt. Erről az ügyről konkrétan nem hajlandó beszélni. Különös misztikába burkolja. Beszéli, hogy többször voltak házkutatáson nála és »Oszinál« »felforgatták az egész lakást« mondja.
A pár nap börtön annyira nagy élményt jelenthetett számára, hogy kisfilmet /: etűdöt/ irt egy politikai fogoly börtönéletéből – folytatta „Képesi”. – Forgatni is akarta, de Keleti elvtárs nem engedte. Most készítette el diplomafilmjét Hernádi Gyula: Deszkakolostor c. novellájából. A főszerepet Agárdi Gábor játszotta”.
„Értékelés: A jelentés utasításra készült, miután »Takács Péter« fn. ügynök már érdekes adatokat adott Novákról. Az ügynök jelentése további értékes anyagot ad Novák feldolgozásához. […] Javaslat: Az eddig anyagokat átadni Gábor elvtársnak.” [Jelentés Budapest, 1958. augusztus 6.].
Látjuk, hogy Szabó István ezúttal is teljesítette a feladatát: beszámolt Novák „gyanús cimborájáról”, az „ügyleteiről”, gyanús túlköltekezéseiről, börtön tematikájú filmtervéről.
De ennél is tovább ment: egy másik jelentésben arról is beszámolt, hogy Novák ideje nagy részét barátnőjénél tölti, akinek megadta a nevét és a lakcímét is. Szóval kiadta a lányt: Falvay Klárát.
A tartótiszt elégedett volt az információkkal: „Az ügynök jelentése további értékes anyagot ad Novák feldolgozásához.”
FELDOLGOZTÁK
Feldolgozás – milyen mély jelentésű lesz ez a szó.
Fogták, az asztalra dobták, kiklopfolták, majd megpróbálták átalakítani. Kik vettek részt még a játszmában? Ki volt az a bizonyos „Takács Péter”, akinek a munkáját Szabó István Novák Márkkal kapcsolatban „kisegítette”? Nem tudjuk.
Kézdi-Kovács esetében más fedőnevet ismerünk. Kardos Ferenc munkadossziéja – amennyire tudom – ismeretlen. Talán ő lehetett. Talán nem.
Novák nem szabadulhatott a hálóból. Adjuk vissza a szót szerelmének, későbbi első feleségének:
„Ezerkilencszázötvenhat késő őszén ismertük meg egymást – folytatja Falvay Klára. – Ő már a diplomamunkáját készítette, én titokban a felvételiről álmodoztam. Ez a találkozás egész további életemre meghatározó lett. Kinyílt a világ, azt hiszem, mellette váltam felnőtté.
Embersége, igényessége, széles látóköre, hajszálpontos ítéletei és mindenekfelett káprázatos tehetsége máig kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Én »melegházban« felnőtt, tizennyolc éves budai kislány voltam. ő pedig – egy nagyszerű édesanya mellett – döntően a kőbányai grundok neveltje. És huszonöt éves korára már túl volt élete meghatározó élményén, 56-on is.
[…] Marcinak hatalmas balszerencséje volt! Ő ugyanis ráérzett egy stílusra, mely 200 kilométerrel távolabb és pár évvel később, világhírű lett! Ma »cseh iskolá«-nak nevezik, Jiri Menzel és Milos Forman hozta először, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Fekete Péter, a Tűz van, babám! című filmek szédületes, zajos sikert arattak. Marci ezt a stílust akarta, csinálta volna, csak előbb. […] Marcinak váltig azt mondták, hogy a munkásról csináljon filmet, realista stílusban.
A Kedd burleszk, kicsit abszurd, szívfacsaró. Látnivaló, még ma is, mit tudott volna csinálni… Nem vették észre. Azt hiszem, egy kicsit ebbe halt bele Marci.
Már mindenki akarta, legyen filmje. A nála fiatalabbak már mind letették névjegyüket, így történt, hogy rátaláltak Galambos Lajos kisregényére, a Szent Jánosra. Nagyon megszerette a könyvet, ugyanakkor az írás témája nem a legerősebb oldalát mozgatta meg.
Marcit a groteszk izgatta – ez realista könyv volt. Ha jól emlékszem, hatszor írták át a forgatókönyvet, hol ezért, hol azért dobták vissza. Mire tökéletesen kilúgozták, mehetett.
[…] Sem kritikai, sem szakmai átütő sikere nem lett, miközben a régi mesterek nagyon nagy filmeket csináltak – és az újak is! A kor is változott, más szelek fújtak, tény, hogy a fiatal rendezők mind a legjobb stílusukban mutatkozhattak, Szabó [ügynök – MG] az Álmodozások korái, Gaál a Sodrásban , Kardos [ügynök vagy titkos megbízott – MG] és Rózsa a Gyermekbetegségeket. Marci valahogy köztes maradt. Azt mondta, nem kell sietni, Jancsó is negyvenéves kora körül csinálta az Oldás és kötést … Ki kell várni az igazi lehetőséget. Dédelgette tervét, forgatókönyvét, a Szemafort, átírogatta, csiszolta, reménykedett. Még azt is megtette, hogy bevonta Komlós Jánost, az akkori idők sikeres, bennfentes íróját, aki sok jó ötletet adott, de ez sem segített.”
[Komlós Jánosról, az egykori ÁVH-s tisztről beszélünk, aki ekkoriban már író, újságíró, illetve a Mikroszkóp Színpad vezetője volt.]
„»Novák elvtárs jó elvtárs, Novák elvtárs tehetséges elvtárs, de nem ez kell a magyar dolgozónak…« Még az is megtették, hogy a minisztériumtól kapott egy pár hónapos párizsi ösztöndíjat, csak ne akarjon újabb filmet… És folytatódott az, ami a Szent János fejevétele előtt, sorra dobták vissza a forgatókönyveit. És most már volt hivatkozási alap: a filmjének nem volt sikere. Ki törődött azzal, hogy Marci nem a legerősebb oldaláról mutatkozhatott be… A Kedd – stílusbravúr [itt megnézhető belőle egy részlet –MG]. A Szent János – egy munka. Marci maradt rendezőasszisztensi státusban, kemény 1800 forintért.
Mivel a forgatókönyveit nem fogadták el, gyakorlatilag csak a fizetéséért járt ki a filmgyárba, azt mondták, menjen vissza asszisztensnek. Csakhogy ez egy megrendezett nagyjátékfilm után rettenetes presztízsveszteséget jelentett. Mégis megpróbálta. Balszerencséjére, a film forgatása során, Jugoszláviában, autóbaleset érte. És itt kezdődtek az igazi bajok. Nem akarok senkit sem okolni a »visszaminősítő« döntésért, de egyértelmű, Marci kiheverhetetlen ütést kapott.”
Riporter: „Ettől a pótcselekvések? Sajnos, inni kezdett, fura kapcsolatokat létesített…”
„Nézze, vannak emberek, akik akár az üvegszál, hajlíthatóak, terhelhetőek, de egy ponton törnek. Marci ilyen ember volt.
A kor és a szakma áldozata. Amikor tíz munkáját zsinórban adják vissza – amelyekből, elfogultan bár, de állítom: öt közepes, három jó, kettő kitűnő volt! –, az ember elbizonytalanodik. Kezd kicsúszni lába alól a talaj. A művésznek a munkája az élete. Ha nem dolgozhat, minden elveszíti értelmét, üres a világ, nincs kapaszkodó, a lét is feleslegessé válik…
Nem maradt más, mint a szorongást oldó, könnyeddé tevő ital, az is egyre kevesebb pénzből. Egy példa: Marci, aki közkedvelt, társasági ember volt, elmagányosodott. Ebből a szempontból a hasonló helyzetben lévő írók, képzőművészek talán könnyebb helyzetben vannak, a fiúknak alkothatnak. Talán egyszer, egy jobb korban napfényre kerülhet művük, de egy filmrendező? Hiszen az állam adja a pénz… annak adja és arra, ami neki megfelel. Hiába tudott írni, filmes volt! Filmet írt! Erről sose derül ki mennyit ért?
Ekkor már elváltunk, második házasságában élt. Valaki mesélte, hogy találkozott Marcival az utcán, és ő, aki tüneményes, jókedvű, barátkozó ember volt, átment az utca másik oldalára. Nem akarta mutatni magát, abban a nyilvánvalóan rossz lelkiállapotban, a sikertelenségben, a kudarc felismerése kezdetén… Marci több volt, mint az átlagművész, eltört…”.
„Eltört. És akkor, éppen a harminchetedik születésnapján elővette a Falvay Klára által említett pisztolyt…”.
Csak egy golyó. Csak egy. Golyó.
MOSAKODÓK
Miután 2006-ban Szabó István lebukott, egykori évfolyamtársa Kézdi-Kovács is elérkezettnek látta az időt arra, hogy megvallja múltját.
Állítása szerint már 2002-ben leírta, hogy mi történt, csak nem publikálta. Tehát – ha egyáltalán megírta – csak önmagának, a nyomás miatt jött elő, tudta, hogy Gervai könyvében ő is szerepel.
Ma sem tudjuk, hogyan szervezték be őket. Az ő narratívájuk szerint [Szabó is ezt mesélte, de folyamatosan finomított a legendáján] hármójukat – Kardos Ferenc a trió utolsó tagja – egyszerre, miután 1957 februárjában bevitték őket a Deák téri rendőr-főkapitányság borzalmas pincerendszerébe. Így volt? Talán megtudjuk egyszer, talán sohasem.
Kézdi-Kovács elmondása szerint talán a gyengeségüket szúrhatták ki [Szabó első, később megváltoztatott magyarázata szerint valamelyik társukat akarták megvédeni]: „Semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. (…) Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben” – írta Kézdi-Kovács az ÉS-ben. – A kihallgató tiszt – Takács elvtárs, mint utóbb kiderült, hiszen ő lett az összekötőm – egyre ingerültebb lett.
Valami olyat mondott, hogy úgy látszik, nem értem: őszintének kell lennem velük, különben sohasem jutok ki innen. És persze a főiskolának is lőttek, mindörökre. Ha nem működök együtt velük, az a minimum, hogy a főiskolára soha többet nem tehetem be a lábam. Aztán visszaküldött a föld alá.”
„A rendező ír arról a nagyon szoros kapcsolatról, ami a 10 fős főiskolai osztály tagjait összekötötte, ezért próbálta egy ideig az időt húzni, és elkerülni a találkozásokat a kapcsolattartójával – számolt be kitárulkozásáról a sajtó 2006-ban. – Később megfenyegették, így kénytelen volt elkezdeni jelentéseket írni. Rövid, egy-két oldalas hangulatjelentéseket kértek tőle a főiskoláról, az ott uralkodó légkörről, a beszélgetéseik témájáról, valamint azonnali jelentést, ha valami rendkívülit tapasztal.
Kézdi-Kovács Zsolt azt állítja, nem emlékszik, miről adott információkat, de mindig csak általánosságokat tartalmazó jelentéseket adott le. Neveket csak egyetlen esetben adott ki, amikor egy olyan összejövetelről számolt be, amiről amúgy is tudomása volt a belügynek.
Később egy időre egy másik összekötőt kapott, akivel már nem presszókban, hanem a főiskola akkori igazgatójának lakásán kellett találkoznia, de beszélgetéseikre sem emlékszik.”
Kézdi-Kovács nem emlékezett. Csak hangulatjelentéseket adott. Szabó István esetében láttuk, hogy miről volt szó. Azt is láttuk, mi lett a következmény.
Egy öngyilkos filmrendező. Egy tönkretett élet. Egy be nem teljesedett pályafutás. Sok-sok el nem készült film. És a szokásos hallgatás.
Vezető kép: Részlet Novák Márk Kedd című filmjéből
