Szilánkok, apró történetek. Színészek egymás között, avagy besúgás és apróbb „bosszú” Rákosiék diktatúrájában. De miért menekült el „Drakula”, azaz Lugosi Béla az országból?
A képen Baló Elemér színművész látható. Ő is szerepel Ablonczy László Régimódi színháztörténetében. Egy anekdota kárvallottjaként. „Sok volt a besúgó?” – kérdezte a Rákosi-diktatúra világával kapcsolatban Ablonczy, mire Raksányi Gellért [Kutya] színművész így válaszolt:
„Volt elég. Általában tudtuk, hogy kik. Volt köztük veszélytelen, mint például Baló Elemér (1892–1970), aki szószátyárkodott is. Makláry Zoli (1896–1978) megjáratta vele, egyszer azt mondta előadás előtt: »Sóletet ettem, talán valamit tudok csinálni.«
Baló, aki asztmával küszködött, ült az öltözőben, a mosdónál, benyitott Makláry, szoknya-jelmez volt rajta, letolta a glott gatyáját, és akkorát odadurrantott Balónak: »Rohadt, büdös, munkakerülő, nesze!« Hogy akkor nem repedt szét a színház! – felrobbantása előtt a legnagyobb detonációt Makláry okozta…
A helyzet az, hogy a besúgókról általában lehetett tudni – árulkodott a prémiumosztás például, ugyan nem is játszottak sokat, de (oldalt kacsint és kitartva mosollyal): »fejlesztették a szerepet«! Alapjában véve a társulat meg volt félemlítve. Mányai Lala (Mányai Lajos, 1912–1964) azt mondta: »Ne menj el, mert neked nincs pisztolyod. Ha Ocskay brigadéros és Vak Bottyán harcol, akkor köpd ki, ha keserű is, a másik vissza lő. De ha te átmész az Emke másik oldalára, nincs pisztolyod, utánad lőnek, és szépen összeesel. Maradj a fenekeden!«”
Hogy tényleg ügynök volt-e Baló Elemér vagy sem, azt nem tudjuk. Már csak azért sem, mert az ötvenhat előtti iratokat [is] eltüntették. Vagyis azokat szinte teljesen. A lényeg, színésztársai szerint besúgó volt. Oda is reccsentettek az orra alá.
Ami tény, Baló ismert kommunista volt. A régi szocialista lexikonban ezt írták róla: „Baló Elemér (Bp., 1892. dec. 5.—Bp., 1970. ápr. 27.): színész, érdemes művész (1959), a munkásmozgalom harcosa. […] 1919-ben a KMP tagja lett. A Tanácsköztársaság megdöntése után fegyelmi úton elbocsájtották a színháztól. A húszas évek közepéig a baloldali avantgardista színpadi kísérletek állandó szereplője volt. Az Új Színház, a Belvárosi Színház, a Renaissance Színház (1924), a Fővárosi Operettszínház és a Magyar Színház foglalkoztatta apróbb szerepekben. 1926-ban Romániába emigrált. 1932-ben visszatért Mo.-ra és bekapcsolódott a KMP munkájába. Hamarosan letartóztatták és bebörtönözték. Kiszabadulása után tevékeny részese volt a Független Színpad mozgalmának (1941, 1942) és a munkásszínjátszásnak. Sokszor szavalt a Szalmás Kórus előadásain. 1945-ben lett a bp.-i Nemzeti Színház tagja, ahol nyugdíjba vonulásig (1961) játszott.”
Majd a lényeg: „1956-ban fegyveresen részt vett az ellenforradalom leverésében.”
Egy régi, a Magyar Ifjúságban megjelent cikkben így emlékezett a proletárdiktatúrára:
„A polgári forradalom előestéjén érkeztem Erdélyből Budapestre. […] Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház akkori igazgatója fogadott és nyomban szerződtetett is. […]
Robbanásszerű esemény volt 1919 március 21-e a mi színházunk életében is. A Tanácsköztársaság kikiáltásának estéjén Goethe »Faust«-ját játszottuk; Faust doktort Beregi Oszkár, Mephistót Pethes Imre alakította. – Nyomban a győzelem után egy fiatal, lelkes politikai megbízott került a színházhoz: Máca János. Ő és én alakítottuk meg az első kommunista sejtet a Nemzeti Színházban; a pártnak nálunk már az első napokban 23—26 tagja volt, köztük olyan kitűnő vezetőművészek, mint Kürti József, Beregi Oszkár, Lugosi Béla és Várkonyi Mihály. […] Amikor pedig a proletárállamot orvul megtámadó ellenforradalom orgiát ült Magyarországon, vége-hossza nem volt az »igazoló bizottságok« tárgyalásainak. Mindenkit megidéztek a Nemzeti Színházban is, aki csak egy kicsit is »gyanús« volt. Született halálos ítélet, többeket eltiltottak. Lugosi, Beregi, Várkonyi az emigrációt választották.”
A propaganda-szöveg még folytatódik, de ez egy szilánk, nem nagy cikk, főleg nem kutatás. Viszont felmerül egy igazán érdekes név: Lugosi Béla. Az amerikai filmek híres Drakulája.
Ennek azért nem árt majd utánanézni.
Fotó: Baló Elemér 1957-ben / Fortepan, ad.:Sándor György