Rajk László építész, az SZDSZ ismert politikusa 2019-ben hunyt el. Apja a hírhedt belügyminiszter, Rajk László volt. Utóbbit a kommunista mozgalomban, majd a kilencvenes évektől az MSZP-hez és az SZDSZ-hez hű sajtóban, valamint a „társutas” történészi körökben gyakran mártírnak nevezték. Nem volt az. Egy sötétmúltú kommunista politikus volt, akire saját elvtársai, Rákosi Mátyásék féltékenyek lettek, majd belekeverték abba a koncepciós perbe, amelyhez [a Sztálin-Tito harc miatt] egy „nagy név” amúgy is kellett.
Ezt úgy képzelem, akár a rulettet. Van pár lehetséges áldozat, az érinthetetlen Rákosiék megpörgetik a golyót, a többiek meg nézik, és drukkolnak, „csak ne én legyek”. Nem vicces ez, de valahogy tényleg így történt.
Ha máshogy esik, talán ő végezteti ki Péter Gábort, vagy valaki mást. De éppen rossz helyen állt, így az őrület vonata őt is elütötte.
Ennél érdekesebb, hogy fia Rajk László annak a Bauer Tamásnak a párttársa lett, akinek apja, Bauer Miklós az ÁVH-alezredeseként még a Rajk-perben is fontos szerepet játszott. Arról a Bauer Miklósról beszélünk, akit Rajk másik párttársa, Eörsi Mátyás a saját irodájában alkalmazott a kilencvenes években [egy másik ÁVH-s alezredessel, Bárd Károllyal együtt].
Számunkra, az átlagembereknek elképesztő szituáció. De ez eddig ismert, ezért [is] hívta ezt a társaságot Máthé Áron frappánsan az „ÁVH-s családi és baráti körnek”. Azt is tudjuk, hogy az SZDSZ másik fontos emberének, Pető Ivánnak az apja is ÁVH-s volt.
Ahogyan Eörsi Mátyás ’90 után cinikusan reagált arra a jogos felvetésre, hogy elvileg „antikommunista”, de igazából bármilyen nézetű demokrata politikusként ugyan miért dolgozik együtt két volt ÁVH-s főtiszttel, ugyanúgy reagáltak Petőék is arra, amikor apja múltját megírták: pereskedtek.
Mi mást tettek volna? Eörsi Mátyás, Bauer Miklós is jogász volt. Meg persze az öreg Bárd Károly is.
De engem most Rajk László érdekel.
Az foglalkoztat, hogy mi visz rá egy embert arra, hogy azokkal legyen együtt, azokkal mutatkozzon nyilvánosan, akiknek a szülei vagy ők maguk az apja kinyírásában részt vettek, vagy annál a szervezetnél dolgoztak, amely ezt a kinyírást levezényelte? Azért nem zavarta, mert ismerte és tudta a „rulett” szabályait?
Meg egyáltalán mit gondolt az öreg Bauerről? Leült vele, beszélgettek?
Megkérdezte tőle, hogy
„tényleg ott voltál, amikor apámat megkínozták? Tényleg, most téptél körmöket vagy csak nézted? Apámnak is letéptétek?”
Sőt, nem kérdezte meg Eörsi Mátyást, hogy „figyelj már Matyikám, az rendben van, hogy harcolunk az MDF ellen, mert itt ismét nekünk kell irányítanunk, nekünk, a kádergyerekeknek, de az nagyon nincs rendben, hogy te ezt a szar alakot az irodádban alkalmazod”. Amire Eörsi esetleg:
„Melyikre gondolsz? Melyik szar alakra?”
„Hát a Bauerre mondjuk. Mégiscsak azt mondják, hogy ott volt.”
„Nem volt ott.”
Tényleg ez foglalkoztat, hogy ez sohasem került szóba? Meg valójában mi szükségük volt az akkor már öreg Bauerre? Vagy az öreg Bárdra? Olyan jó jogászok voltak ilyen idősen? Már a nyugdíj előtt voltak.
Vagy a bíróságok örültek nekik, hogy ott vannak? Megörültek a régi vérbírók, hogy ott van egy vérjogász, egy vérügyvéd, akkor olyan ítéletet hozunk, aminek örülni fognak? Na, majd adunk megint a fasiszta tetveknek, már amelyik túlélte. Vagy hogyan ment ez?
Miért van az, hogy egy ilyen jellemtelen ember, amilyen Eörsi Mátyás, egy olyan alak, aki ilyen embereket alkalmazott az irodájában, szóval ő nem tűnik el a politikából? Miért nem vonul vissza? Vagy a Bauer Tamás miért nem vonul vissza? Vagy miért nem hallgat?
Demszky Gábor legalább félig megtette, a tüntetéseken való dühöngés mellett olajbogyózik, meg gondolom, ír, él a sokadik feleségével. Pető Iván végre az, ami lehetett volna: egy értelmes, viszonylag ismeretlen történész, aki egészen jó kritikát írt Ungváry és Meruk korábbi írásomban már említett könyvéről.
De a többiek? Ezek még mindig itt vannak és politizálnak.
Sőt.
Elhíresült az a 2021-es bejegyzés, amelyben Bauer Tamás olyan történelem-hamisítást követett el, amiért szerintem [nyilván nem lehet] be kellett volna perelni. Vagy inkább elküldeni tanulni történelem-órára. Mert pereskedni ők szeretnek.
„Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották. […] De, ismétlem, büntetőjogi felelősséget nem találtak az esetében, holott kerestek, amikor a párt élén olyanok álltak, akiket az ötvenes években meghurcolt az ÁVH.”
Ezt írta. Azt írta, nem találtak nála semmit. Mutatok akkor én most egy eredeti, kommunista iratot a BM-ből [pontosan a levéltárból, még egy régi hamvas intézetes papír másolata]. 1962-ben készült, az öreg Bauer akkor már a Komplexnél volt.
„Rajk és SZDP. ügyekben mint kihallgató és értékelő vett részt. […] Bauernek beosztásánál fogva széles körben volt betekintése az ügyekbe, tudott a koncepciós vallomások felvételéről, az őrizetesek fizikai bántalmazásáról. […] Tudott Rajk megveréséről, Marschall László sóval történt etetéséről, tudta, hogy a Rajk és Rankovics közötti találkozó nem történt meg”
– ezt írták azok, akik még pontosan tudták, hogy mit tett. Azok, akik – ahogyan a többi ÁVH-snál is – csak azokat az ügyekkel foglalkoztak, amelyekben kommunisták voltak az áldozatok.
Mert a többiek nem számítottak. Azok nem voltak emberek. Éppúgy nem számítottak embereknek, mint a nyilasok és nácik szemében a magyar zsidók vagy a kommunisták. Éppen úgy. És sokszor éppen amiatt. A sorok között megfogalmazva, de többször, többek által kimondva: bosszúból is. Egyszer ki kell beszélnünk ezt is. S persze magyar zsidókat is öltek. És hozzájuk képest bűntelen kommunistákat is. Sok-sok amúgy teljesen ártatlan embert.
De idézek ebből az iratból még egy részletet, mert ez nagyon jellemzi a Bauer Miklós, Eörsi Mátyás-féle emberek jellemtelenségét.
„Kihallgatása során nem volt őszinte, szemtelen, provokatív magatartást tanúsított, mindössze annyit ismert el, hogy »tudtam bizonyos törvénytelen módszerekről, de elvétve«”.
Ugyanilyet olvastam a cinikus főtisztről, Janikovszky Béláról is. Valahol nem meglepő: a korábbi munkatársak hallgatták ki őket. Furcsa lehetett. „Hát ott voltál, Lajos, miért kérdezed? Neked parancsoltam meg, hogy verjed le a veséjét.”
„Tudtam bizonyos törvénytelen módszerekről, de elvétve”. Hát persze. Majd a lényeg, úgy szeretném, hogy ezt elolvassa Bauer Tamás [ha nem olvasta már, mielőtt elvileg zároltatta apja anyagát a levéltárban]:
„Bauer Miklós kihallgatói tevékenységére vonatkozóan őrizeteseket nem lehetett meghallgatni, mert azokat kivégezték, illetve a vizsgálat során meghaltak.”
Az utolsó félmondat annyira BM-es, annyira újbeszél: „a vizsgálat során meghaltak”. Öregek voltak, betegek, aztán meghaltak.
Megölték őket ezek a tetű emberek.
És mire hivatkozott a fia 2021-ben [minek, házhoz jött a pofonért]? Erre: „Bauert 1953. január 12-én Péter-ügyben letartóztatták, bizonyíték hiányában 1953. november 18-án szabadlábra helyezték”.
Hogyan? Ebben az iratban sorolják a bizonyítékokat. Ott, akkor, 1953-ban jóval több irat, tanú állt a rendelkezésükre. De még 1962-ben is, amikor ez az irat készült.
Nem az történt, hogy Bauert valamiért elengedték? De miért? Miért engedték el? Nem azok az igazán gyanúsak, akiket elengedtek?
Például Komlós Jánost, aki Szegeden még az elítélt Janikovszky első embere volt.
Ha valaki azt mondja, ez a múlt, annak van egy rövid megjegyzésem: ifjabb Komlós János jogász, ma is befolyásos üzletember, régen a Gyurcsányt is alkalmazó Creditum privatizációs cégnél kezdte. Janikovszky Béla és Éva közös gyermeke [a másikat ugye elvették az anyjától] Janikovszky János. A Videotonban dolgozott, az NSZK-ba küldték, majd hazajött már igen jómódúan, és ma övé a Móra Könyvkiadó. Bauer fiát említettük. Eörsit is.
Ez az, amit úgy nevezünk: hálózat.
Fotó: Fortepan.hu, ad.: Magyar Bálint [vágott]
