Rákosi Mátyás unokahúga, aki partizánból elit-kurtizán lett. A kettő között ÁVH-s. Miután férje, a volt belügyminiszter-helyettes Dékán István 1975-ben meghalt, elhatározta, hogy prostituáltnak áll. „Úgy mondanám, a kurvaságba menekültem egy szál magamra maradva, barátok nélkül.”
D. Kardos Éva a Kádár-diktatúra viszonylag ismert szerzője volt, több könyve, számtalan cikke megjelent. A közvélemény előtt – ahogyan mondjuk az ÁVH-s ezredes Janikovszky Béla és társaik – „hős partizánként”, ellenállóként volt ismert. A következő részletet egy fontos bevetéséről írta [Kijevtől Karancsberényig]:
„Nógrádi Sándor 1944 szeptember utolsó napjaiban megszólított a kijevi partizániskola udvarán:
– Éva, beszélni szeretnék magával!
Várakozóan néztem rá. Nógrádi a szokott, lassú, megfontolt módján folytatta:
– Most kaptam meg az engedélyt, hogy én is bevetésre indulhatok. Először Szlovákiába repülünk, ott kezdjük meg a magyar partizáncsoportok szervezését, aztán szeretnénk megvetni a lábunkat Salgótarján környékén. A párt külföldi bizottsága úgy határozott, hogy magát küldik velem rádiósként. Ahogy az idő engedi, repüljön Moszkvába és vegye át a szükséges eligazításokat. Maga közvetlenül Moszkvával fog kapcsolatot tartani.
A feladatot természetesen vállaltam, csak az nyugtalanított, hogy az élettársamról, Dékán Pistáról, aki partizánparancsnokként már bevetésre került, semmi biztosat nem tudtam.”
A későbbi házaspárról közös dokumentumkönyvük [Utak és ösvények] kapcsán ezt írták: „különböző irányból került a próbára tevő közös ösvényre, a szovjet partizánmozgalomba. Dékán István tízgyermekes győrvári vasutas fia, akit apja, hogy kenyérhez juttasson, pincérfiúnak ad, onnan viszik húszévesen a háborúba. Kardos Éva, alig múlt tizenhat, amikor elindul Moszkvából, hogy rádiósként részt vegyen a fasiszták elleni küzdelemben. Harminc évvel azután, hogy összetalálkoztak, s a nagy utat harcolva megtették, született meg dokumentumkönyvük.” [1975, Fáklya].
Férje, Dékán István éppen ebben az évben halt meg. A sajtóban sokáig titkolták, hogy D. Kardos Éva Rákosi Mátyás unokahúga. Jellemző az a kritika, ami egy másik könyvéről [Makótól Jeruzsálemig] kapcsán született:
„A változatos családi körülményeit között nevelkedett makói kislány – édesanyja tagja volt az illegális kommunista pártnak, 1929-ben a Szovjetunióba emigrált – közel fél évszázad elteltével tudja meg véletlenül, hogy féltestvér öccse él Izraelben. A véletlen felfedezést követően izgalmas levelezésbe kezdtek, telefonáltak egymásnak, tisztázták a rokonságot és néhány hónapra az öccséhez utazott Izraelbe. Ennek az utazásnak élményekben gazdag útirajzát adja a szerző jól felépített könyvében, amelyhez jelentős számú fekete-fehér és színes képanyagot is mellékel. […] D. Kardos Éva féltestvér öccse újságíró Izraelben, és lehetővé tette, hogy a zsidó nép legkülönbözőbb rétegeivel megismerkedjék, élő-eleven krónikát írjon.”
D. Kardos Éva a nyolcvanas években látta elérkezettnek az időt arra, hogy a családi hátteréről is írjon: „Nem könnyű, és egyáltalán nem valami hálás az az írói feladat, amelyre Rákosi Mátyás unokahúga, csaknem 30 évvel 1956 után, vállalkozott, megírta memoárját. Igaz, D. Kardos Éva neve nem először olvasható könyvek címlapján, de korábbi – egyébként sokkal jobb című – köteteiben nem játszott szerepet a családja” – írja a kritikus, mintha nem közös hallgatásról lett volna szó.
„A visszaemlékező azonban tovább nehezítette saját biográfusi helyzetét, hiszen azt is elmeséli, miként lett férje, Dékán István, a szlovákiai és a nógrádi partizánharcok után, a frissen megalakult magyar államrendőrség tisztje, később az ÁVH egyik szervezője, sőt – átmeneti félreállítása után – 1953 júliusában belügyminiszter-helyettes.
És azt sem hallgatja el, hogy ő maga is, még ha csak igen rövid ideig is, Péter Gábor titkárságán dolgozott, az Andrássy út 60-ban.”
Néhány pillanatkép [belső, szubjektív képpel].
D. Kardos Éva „Debrecenből jövet, 1945 januárjában, Illés Bélával megáll a New York-palota előtt. Férje már hetek óta a rendőrségen dolgozik. Egy elmenekült nyilas kifosztott garzonlakásába költöznek, a padlón alszanak, és katonaköpenyükkel takaróznak.
Heteken át kialvatlanok és rosszkedvűek. És akkor újra feltűnik »Matyi bácsi«. Eleinte joviális és kedves, később mindinkább morózus és gyanakvó. 1949-ben Dékán István 40 oldalas, személyes hangú levelet ír Rákosinak: nem hiszi, hogy Rajk áruló volt.
Rákosi a levelet átadja Péter Gábornak, annak a Péter Gábornak, aki ellen a beadvány szólt. Dékán Istvánt másnap leváltják, összeesküvéssel, ellenséges tevékenységgel vádolják. Az unokahúg a nagybácsihoz rohan. Lakásában béke és gondtalanság honol. Rákosi idegesen hallgatja rokona kifakadását, felesége pedig 200 forintot dug titokban a markába. Aztán a félreállítás, a mellőzés nyomorgó évei. Ha valahol végre állást talál, egy hét múlva visszakapja a munkakönyvét. De a börtönt elkerüli, a nagy családfő ilyen mélyre nem löki.”
Aztán ötvenhat: „És ahogyan D. Kardos Éva, immáron három gyermek édesanyja, és 1951-től műszaki fordító, átéli az eseményeket: október 23. után a volt partizánok fegyvert akarnak fogni, de mindenütt lebeszélik őket. Pedig a Köztársaság téren már akasztanak. Él az epilógus? Dékán István 1957- től az Európa Kiadó szerkesztője, majd a Vendéglátó-ipari Technikum igazgatója. 1975-ben halt meg. Az unokahúg 1958-ban látta utoljára nagybátyját a Szovjetunióban. Rákosi Mátyás csodálkozott, hogy rokonát nem bántják, nem mellőzik.”
Dékán István valóban az ÁVH egyik „erős embere volt”, „partizán, ÁVH-s vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes”. Későbbi felesége a kommunista történetírás szerint nyomorban nőtt fel.
A Rákosi „család olyan szegény volt, hogy lánykorában Mária (Marcsa) egy ágyban aludt Margittal, és állítólag így kapta meg ő is a tüdőbajt. Feltehetően ő csempészett be leveleket Rákosinak a börtönbe egy lefizetett fegyőr segítségével, és lebukásuk után a párt segítette kiszökni a SZU-ba. Ott tüdőbetegsége ellenére csak fizikai munkát vállalt: higanygyári munkás volt, kimondottan rossz körülmények között. Korán meghalt. És hiába volt akkora a család, két lánya intézetekben nőtt fel”.
Az egyikük volt D. Kardos Éva.
Bár fenti könyvei is érdekesek lehetnek, most az érdekel, amelynek Partizánból kurtizán az alcíme. Ebben arról írt, hogyan vált prostituálttá férje, Dékán halála után. Így beszélt erről már a kétezres években egy interjúban:
„Férjem a háború befejezésének harmincadik évfordulójára Moszkvába utazott, ahol holtan leltek rá a szállodai szobában. A halál és a körülmények nagyon megviseltek… Ám amíg a férjem élt, eszembe se jutott, hogy megcsaljam. Addig úgy tekintettem a kurvákra, mint az utolsó nőkre. […] Úgy mondanám, a kurvaságba menekültem egy szál magamra maradva, barátok nélkül. A gyerekeimmel ugyanis megromlott a viszonyom, a múltam miatt pedig elfogyott körülöttem a levegő, akár a pénzem. Így esett meg ötvenéves koromban, hogy leszólított valaki egy bárban, és én elmentem vele… Aztán mással. De csakis külföldiekkel, és olyan helyeken, mint az Intercontinental vagy az Átrium.”
Egy később cikkben ezt írták: „D. Kardos Éva, Rákosi Mátyás unokahúgának története bizonyos szempontból rendhagyó, ugyanis a nyolcvanas évek elején a magány – és talán nyomasztó előélete – elől özvegyként menekült a bárok világába.
Első kuncsaftjától százötven márkát kapott, ami a nyolcvanas évek elején komoly summának számított. Miután az alkalmak rendszeressé váltak, gyakran ütötte fel tanyáját a Royal Hotelben, a Gellértben vagy az Átriumban. A rendőrök azonban békén hagyták, mivel úgy sejthették, Péter Gábornak, az Államvédelmi Hatóság vezetőjének egykori munkatársa biztosan nem önös érdekből vállalta e rendhagyó foglalkozást.”
Hát, azért ennek érdemes lenne jobban utánanézni.
„Először csak társat indultam keresni az éjszakába, mert képtelen voltam egyedül élni, aztán ott ragadtam… – idézte a Népszabadság a könyvéből. – A Rákosi-rokonság is árnyékot vetett ránk. Tele voltam kitüntetésekkel, de semmiféle megbecsülésem nem volt. Egyszerűen élve töröltek az élők sorából. Én pedig megpróbáltam a pénzt előteremteni a megélhetésünkhöz. Partizánból kurtizán lettem.”
Azt hiszem, indulok a könyvtárba. Ha van érdekes történet a huszadik századból, ez az.
Vezető fotó: Fortepan, vágott, illusztráció
