„Semmit sem hallgatok el, és már a címben népirtásnak nevezem. Megrázó és megterhelő volt a könyvön dolgozni. Olyan történeteket írok le, amelyek ép ésszel és lélekkel elképzelhetetlenek” – mondtam A népirtás csöndje című könyvemről az Origónak. És valóban.
Több évig kutattam ezt a tragédiát, és munkám mögé beállt a Bethlen Gábor Alapítvány, támogatta a kutatást és az írást is. A Bethlen Alap mellett hatalmas köszönet jár az Erdélyi Szalon Kiadónak, amely a Bethlen Alappal együtt felvállalta ezt a politikailag kényes, de társadalmilag annál fontosabb témát.
Fontos és elhallgatott.
„Miért azt a címet adta a könyvnek, hogy A népirtás csöndje?” – kérdezte az Origo riportere, Vági Barbara, amire a következőt feleltem:
„Mert hosszú évtizedekig tabu volt erről beszélni. A mai tudásunk szerint feltehetően harminc-negyvenezer magyart öltek meg 1944 és 1945 között. Van, aki ennél már magasabbra tenné a »számot«. De ez nem szám, nem matematika, ez a magyarság tragédiája. Szisztematikus legyilkolásukról, erről a tulajdonképpeni elitmegsemmisítési-kísérletről évtizedekig beszélni sem lehetett, nem csupán ott, Jugoszláviában, de itthon sem.
Kádárék szigorúan tabutémaként kezelték a vérengzést – ismerjük sajnos átörökített hozzáállásukat a határon túli magyarokhoz. Azóta persze több történész, dél-vidéki kutató írt könyvet a népirtásról és néhány dokumentumfilm is született.
Megrázó és megterhelő volt a könyvön dolgozni. Olyan történeteket írok le, amelyek ép ésszel és lélekkel elképzelhetetlenek.
Nemi erőszak gyerekek, nők, lányok ellen, férfiak válogatott kínzásai… Nehéz volt megírni. A papokkal is borzalmas módszerekkel végeztek, “örülhetett”, akit tömegsírba lőttek. Volt pap, akit megsütöttek a saját templomában, amelyet utána leromboltak…
Volt szerencsétlen asszony, akit többen megerőszakoltak, szétszabdaltak és egy szentkútba dobtak. Azóta is ott heverhetnek a csontjai. Szóval, szörnyű volt olvasni és írni ezeket a történeteket. Örülök, hogy túl vagyok rajta. Remélem, hogy minél több emberhez eljut. Irodalmi idézetekkel, képzettársításokkal igyekeztem olvashatóbbá tenni.”
A Bethlen Gábor Alapítvány mellett külön köszönet illeti a munkámat szakmailag végig segítő Keskenyuton Alapítványt, illetve azt a Cseresnyés Magdolnát, aki a Keskenyuton vezetőjeként számtalan kötetet adott nekem. A Bethlen Alapítványnak pedig azt köszönöm, hogy támogatásukkal biztosították a hosszan tartó, néha nagyon nehéz, elmélyült munkát.
A népirtás csöndje a nagyobb könyvesboltokban, illetve az interneten is megvásárolható.
Ha módotokban áll, vegyétek meg, hogy ne hallgathassák el.