Fontos tudnunk, honnan jöttünk. Az ismert politikus, Fekete-Győr András nagyapja nemcsak tsz-elnök, de megyei tanácselnök is volt. Egészen az 1981-es botrányig. Bár a párt „megbüntette”, azért nem engedte el a kezét: docens lett belőle.
Nemrégiben Egerben járt Puja Frigyes, a hajdani külügyminiszter, akit már régen elfeledtünk volna, ha nem kezdi el szervezni a régi-új MSZMP-t – írta 1989-ben az egri Heti Hírnök. – A politikai nagygyűlésen részt vevő veteránok körében nagy sikert aratott. Tetszett nekik, ahogy Puja bírálta mindazokat, akik az eltelt négy évtizedet nem hajlandók rózsaszínben látni. Könnyű volt nekik. Mármint a régi nagyoknak. Bármit megtehettek. S mint ismert, meg is tettek.
A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik hajdani vezetőjétől tudom, s ezt mások is bizonyíthatják, hogy cégük, a Tanép uszodát épített Battonyán a hetvenes évek végén. Mindezt – természetesen – vállalkozási szerződés nélkül kezdték. Hogy miként kapcsolódik ez Pujához? Úgy, hogy ez a nagyratörő ember Battonya országgyűlési képviselőjeként is »szolgálta« és szolgálja most is a nép »felemelkedésének« ügyét. S hogy miért esett éppen a Tanépre a választás? Ahogy már ilyen magasabb körben lenni szokott: a vállalat egyik vezetőjének (a későbbi Tanép-per egyik vádlottjának) a fia Moszkvában tanult, s külügyi pályára készült. S bizony nem lett volna kedve egy fejlődő államhoz. Segíteni kellett a gyereken, aki ma nem Kambodzsában, netán Közép-Afrikában, hanem egy frekventált helyen eszi a diplomaták kenyerét.
[…] Mindez rendjén is ment volna, ha nem kezdődik meg az ominózus Tanép-per, melynek során lebuktak a cég gazdasági bűncselekményt elkövető főnökei. Köztük a diplomata fiú apukája is. Amikor kirobbant a botrány, s csapkodtak a villámok, Battonyáról is hazacurrukoltak az egriek. Sőt, a cég – gratis ide vagy oda – a végén még kapott pénzt is a munkáért.
Az akkori zavaros helyzetben – ha tetszett, ha nem – ki kellett nyögnie valamennyit a battonyai tanácsnak, így keveredett Púja Frigyes a Tanép-botrányba. Felette, mint külügyminiszter felett ekkor törtek pálcát, s pár hónappal később leváltották.”
A lap cikkét Puja Frigyes azonnal cáfolta, és helyreigazítást kért [és kapott]: „Puja Frigyesnek semmi köze a Tanép-botrányhoz”. És: „Puja nem volt benne a Tanép-botrányban”; „A külügyminisztert egészen más okokból váltották le”. „A Tanép-per egyik vádlottja fiának moszkvai tanulásához, semmi közöm nem volt, ahhoz sem, hogy kinevezése után külföldre helyezzék. A “frekventált” hely, úgy tudom Tirana volt.” „Hazugság az, hogy Battonya, vagy bárki más “grátis” kívánta volna az uszoda megépítését, erre a Tanép ajánlatot tett, pénzt kért és nem is keveset. Szó sem volt arról, hogy a vállalatnak le kellett volna nyelnie a költségeket. […]”.
Minden kommunistának maga felé…
Az említett Tanép-botrány [amihez Puja szerint neki semmi köze nem volt] az 1981-es esztendő egyik „nagy ügye” volt, amiről sokat írt, írhatott a sajtó. Szintén az Egri Hírnök egyik 1990-es cikkét idézem, amely remekül összefoglalta:
„Némi meglepetéssel olvastam az Egri Újság utóbbi számaiban azokat a cikkeket, amelyek a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat hajdani vezetőinek bűnperét állítják be új fényben. Mint ismert, 1981-ben tárgyalta Egerben, a megyei bíróságon dr. Batta Miklós tanácsa a Tanép igazgatójának, Varga Lajosnak és nyolc társának a bűnperét. A vádirat szerint a volt gazdasági vezetők és társaik három év alatt több, mint hatmillió forint kárt, illetve anyagi hátrányt okoztak a társadalmi tulajdon hűtlen kezelésével és más bűncselekményekkel.
A visszaélések egy új termék, az Ongropat nevű, pvc-alapú műanyag nyílászáró szerkezet bevezetésének idején kezdődtek. Ezt, a hagyományosnál drágább produktumot a kísérleti alkalmazás kockázata miatt valamennyi vásárlónak 10-15 százalékos kedvezménnyel, úgynevezett »behatoló áron« adták. Mindezt indokoltnak is nevezhetnénk. De a volt igazgató a kísérleti jelleg megszűnését figyelmen kívül hagyva éveken át indokolatlan mértékű kedvezményt nyújtott a vele jó kapcsolatban állóknak. A kedvezményezettek között volt a megyei tanács akkori elnöke és a tanács osztályvezetője, akiknek kötelességük lett volna a cég ellenőrzése.
Azzal is vádolták Vargáékat, hogy a Tanép több vezetője 1975 végén – saját lakásának építésére – Egerben lakásépítő szövetkezetet szervezett, s ebben vezető tisztséget vállalt. Elnöke Varga volt, aki a kezdeti következetessége után mégiscsak beadta a derekát és elfogadta, hogy saját dolgozóik építik a 16 lakásos – azóta Csalóköznek nevezett – Eötvös utcai építményt. E lakásépítő szövetkezet bizonylati rendjében súlyos mulasztásokat talált a rendőrségi vizsgálat.
A Tanép kárára is igyekeztek csökkenteni az építőszövetkezet építési költségeit. Keveredtek a vállalat és a szövetkezet fuvarozási tételei. A 16 luxuslakás elkészítése 2 millió 800 ezer ráfizetést jelentett a Tanépnek.
Lukács László, a vállalat volt fejlesztési főmérnöke irányította azokat a mélyépítési munkálatokat, amelyekkel Eger város tanácsa bízta meg a céget, tehát a Tanépet. Úgy számláztak, mintha egyik találmányukat alkalmazták volna, holott lényegesen olcsóbb eljárással dolgoztak. A többletszámlázás másfél milliós kárt okozott a tanácsnak. Ugyancsak Lukács nevéhez fűződik az a zavaros borházépítés is, amelynek falai a már említett mélyépítések, magyarán pincemegerősítési munkák során megrepedtek. Lukács lebontatta, majd felépítette. A gazda, az Állami-díjas pincemester, Árvai János, két hordó borral fizetett. A Tanépnek 303 ezer forintja bánta.
Lukács úr Budapesten is lakásépítésbe kezdett. Diplomata fiát kívánta vele meglepni. A Tanép éppen akkor dolgozott a Ferihegyi repülőtéren, s a volt főmérnök úgy ítélte meg, ez az építésvezetőség nyugodtan elvégezheti azt a kis munkát is. A Tanépnek ebből 461 ezer forintos kára származott.
[Az említett fiú lehetett az, aki állítólag Moszkvába került, majd – Puja írása szerint – Albániában dolgozott. Sajnos nem tudtam beazonosítani – MG].
Mindezekért felelniük kellett a bíróság előtt a Tanép vezetőinek. A leírtakat nem nagyon tudták cáfolni, így közülük többeket is szabadságvesztés büntetésre ítéltek.
A per óta eltelt közel egy évtized, s a két legfőbb vádlott, Varga Lajos és Lukács László úgy nyilatkozott a már említett lapszámban, mintha abban az időben mindenkit sanda szándék vezetett volna körülöttük. Ők pedig afféle koncepciós pernek estek áldozatul. […] Az Egri Újságban majdhogynem hősként állítják be őket. […]
Egyébként laptársunk nem csak a két hajdani vezetőt – Lukácsot és Vargát – hanem Fekete Győr Endrét, a megyei tanács akkori elnökét is megszólaltatta, akiről az a hír járta, hogy azért váltották le, mert ő is benne volt a Varga-ügyben. Az exelnök úr természetesen afféle kommentátorként próbálja megvilágítani, (erősen saját szemüvegén keresztül) az akkori helyzetet. Egy mondattal kitér arra is, az valóban igaz volt, hogy ő maga is kötött a Tanéppel referencia-szerződést a Mátrában felszerelt műanyag nyílászárók hegyi körülmények közötti megfigyelésére, majd hozzáteszi: »azonban a költségeket kifizettem«.
A Tanép egyik akkori vezetőjétől két képet kaptunk, ezeken Fekete Győr Endre mátrai palotája, s a Tanép néhány dolgozója látható, akik ingyen dolgoztak. Merthogy Fekete Győr csak akkor fizetett, amikor a villámok már erősen csapkodtak körülötte. Napjainkban könnyen dobálóznak a kifejezéssel: »koncepciós per«.
A becsületes emberek védelmében kérem, senki ne járassa le ezt a fogalmat. Ebben az esetben is célszerű lenne először megcáfolni a vádiratban megfogalmazottakat. Amit eddig még nem sikerült…”.
Kovács N. József kutató kitűnő – és alapvetően Fekete Győr Endréről szóló – írásában így írt a Tanép történetéről: „Az 1950-ben alapított Heves Megyei Tanács Építőipari Vállalat (TANÉP) idővel a megye, sőt, a szomszédos területek gazdasági szereplőjévé nőtte ki magát.
Az 1980-as években 1 milliárdos termelési értéket képviselt és mintegy 2700 embert foglalkoztatott. A vállalat közreműködésével jelentős beruházások történtek Heves megyében, valamint a megyén kívül, szabadalmi- és exporttevékenységet is folytatott. Az alapvetően sikeresen működő szervezet berkein belül 1975-től egyre több gyanús, gazdaságilag indokolatlan ügylet történt. Az építőipari vállalatnál tapasztalható rossz pénzügyi helyzet és a romló belső morál számos pletykára adott okot, ami erősen megtépázta a TANÉP tekintélyét.
[…] 1980 őszén több közérdekű bejelentést követően és a TANÉP elégtelen pénzügyi viszonyaival együtt jelentkező pártérdeknek, valamint egyes magasabb vállalati beosztásban dolgozó személyek kitartásának következtében sor került egy Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) által végzett vizsgálatra. Látva a súlyos visszaéléseket az ügy felgöngyölítésére az ÉVM és a pártszervezetek mellett a Heves Megyei Főügyészség utasítására a rendőrhatóság is nyomozást indított. Előbb 1980. december 1-én lecserélték az 1970 óta igazgatói pozíciót birtokló Varga Lajost, majd december 2-án Kovács Gábor termelési főmérnökkel, Lukács László mélyépítési főmérnökkel, Prohászka Rajmund anyaggazdálkodási osztályvezetővel, valamint Mohai Lajos műszaki osztályvezetővel szemben fegyelmi eljárást indítottak és felfüggesztették őket a munkakörükből. A vezetők korábbi tevékenysége kapcsán ugyanis fennállt a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésének, továbbá jogtalan előnyszerzés és a társadalmi tulajdonban okozott kár alapos gyanúja.
Az érintetteket a rendőrhatóságok 1980. december 6-án, illetve 23-án őrizetbe vette. 1981 első felében többüket a pártból is kizártak. Tesléry László megbízott igazgató végül összesen 13 vállalati alkalmazott ellen indított fegyelmi eljárást.”
Fekete-Győr Endre és a párt
A Pártéletben [1981-ben] így írtak Fekete Győr szerepéről: „Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága 1981. november 2-i ülésén határozatot hozott a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál történt visszaélésekben részes és azért felelős párttagok ügyében. […] Fekete Győr Endre, a megyei tanács volt elnöke felelős azért, hogy a sorozatos bejelentések ellenére sem intézkedett, a vizsgálatokat halogatta, a tanács végrehajtó bizottsága határozatát nem hajtotta végre. Nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a megyei pártbizottságot. Varga Lajostól jogtalan kedvezményeket fogadott el, s ezzel lekötelezetté vált. Vétsége elbírálásánál a KEB figyelembe vette egész életútját, korábbi munkáját. A KEB szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetésben részesítette.”
„Vétsége elbírálásánál a KEB figyelembe vette egész életútját, korábbi munkáját” – „írta” a párt faliújságja. Volt mit elismerni. Fekete Győr Endre 1946-ban lépett be a Magyar Kommunista Pártba. „1948 és 1957 között előadó, majd osztályvezető volt a Földművelésügyi Minisztériumban. Több külföldi tanulmányúton is járt, többek között Ausztriában a Lenc-Moser-féle szőlőtelepítést is tanulmányozta és tapasztalatait hazatérése után kamatoztatta. 1957-től a Szőlőoltvány és Facsemete Forgalmi Vállalat igazgatói posztját töltötte be 1962-ig, amikor megválasztották a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet elnökévé”.
„1969. január 16-án megválasztották a Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé, 1971-től a tisztség megnevezése tanácselnökre módosult, amely pozícióból 1981. március 31-én felmentették a hivatalos indoklás szerint a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenységével összefüggésben kialakult helyzetért, valamint mert a vállalat tevékenységével kapcsolatosan hivatali beosztásával össze nem egyeztethető erkölcsi magatartást tanúsított”.
Fekete Győrék ügye természetesen az MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülésén is szóba került. Nézzük az 1981-es javaslatot: „Javaslat […] Fekete Győr Endre elvtárs személyével kapcsolatban Kérjük a megyei pártbizottságot, hogy
– Fekete Győr Endre elvtársat hívja vissza pártbizottsági és végrehajtó bizottsági funkciójából;
– értsen egyet azzal, hogy a megyei tanács hívja vissza megyei tanácselnöki és végrehajtó bizottsági funkciójából;
– értsen egyet azzal, hogy a megyei tanács tudomásul veszi tanácstagságáról való lemondását;
– vegye tudomásul, hogy más területen állami funkcióba kerül dolgozni.
Indok
– Fekete Győr Endre elvtárs mint a megyei tanács elnöke felelős a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenységével összefüggésben kialakult helyzetért, az elmaradt és hatástalan ellenőrzésekért, a szükséges intézkedések elmaradásáért.
– Felelős azért, hogy az építőipari vállalattól saját részére vásárolt anyagokat 50 %-os áron vásárolta meg.
– Felelős azért, hogy személyes intézkedése következtében Pálinkás József volt osztályvezető lakásépítkezéséhez a tanácsi építőipari vállalattól több ezer forint indokolatlan kedvezményben részesült,
– A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1981. március 3-i ülésén állást foglalt abban, hogy Fekete Győr Endre elvtárs tanácsi funkciójából visszahívásra kerüljön, hogy a jövőben más területen dolgozzon.
– Fekete Győr Endre elvtárs személyes felelősségét ma sem látja, illetve a felelősségrevonás mértékével ma sem ért egyet, azt személyes indításúnak minősíti, bár többször kinyilatkoztatta, hogy ő is felelős. […] Vaskó Mihály”.
Javaslat – a Párt Politikai Bizottságának állásfoglalása után. A megfogalmazó Vaskó, Heves megye PB első titkára.
De folytassuk csak: „Fekete Győr Endre – a megyei tanács volt elnökét felelősség terheli azért, hogy a sorozatos bejelentések ellenére sem intézkedett, a vizsgálatot halogatta, a tanács végrehajtó bizottság határozatát nem hajtotta végre. Helytelenül járt el, amikor a gazdasági igazgató elhelyezéséről intézkedett.
A megyei pártbizottságot nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta. Varga Lajostól ő és családtagjai jogtalan kedvezményt fogadtak el, ezzel lekötelezetté vált /nyaralójába nyílászáró, a szauna elektromos szerelése, felesége a vállalattól indokolatlanul magas munkabért kapott/. Pálinkás József részére engedélyezte a vállalati hozzájárulást.”
Eszerint felesége [Fekete-Győr András nagymamája] „a vállalattól indokolatlanul magas munkabért kapott”. De nem is ez motoszkál az emberben igazán, hanem a szauna. De azért folytassuk csak a fenti szöveget: „Fekete Győr Endre hibáját részben ismeri el, mások felelősségét hangsúlyozza, illetve azt a pártszervekre akarja hárítani. Megyei tanácselnöki tisztségéből leváltották. A KEB vétkessége elbírálásánál figyelembe vette egész életútját, korábbi munkáját.”
Hárítás, majd ismét: „A KEB vétkessége elbírálásánál figyelembe vette egész életútját, korábbi munkáját.”
Szerencsénkre a pártiratokban arra is kitértek, hogyan vizsgálták meg a „problémát”:
„Más esetekben az történt – és furcsa körjáték ez –, hogy a megyei pártbizottság vezetése megbízza a tanácsot, személy szerint Fekete Győr Endrét, hogy a bejelentést vizsgáltassa ki. Fekete továbbadja az utasítást a helyetteseknek. A tanácselnök-helyettes jelenti, hogy megvizsgáltuk, nincs probléma. A tanácselnök a szóbeli tájékoztatást tovább adja a megyei pártbizottság vezetőinek és ez megismétlődik néhányszor, és mindenki tudomásul veszi ezeket a jelzéseket olyanformán, hogy a bejelentést megvizsgáltuk, problémát nem találtunk, az ügy lezárható.”
„Furcsa körjáték ez” – jegyezték meg. Mintha nem így működött volna az egész rendszer, a létező szocializmus.
Komikus a megyei pártbizottság magyarázkodása: „Szerettük volna lezárni a vezetők felelőssége kérdésével kapcsolatos problémát. Ezt mi illetékes állami szervek irányában több alkalommal kezdeményeztük. Nem rajtunk múlóan erre nem került sor, illetve az utóbbi időben részben sor került erre. Kénytelenek voltunk a Központi Bizottság illetékes szerveihez fordulni, amelynek következtében született meg az említett politikai bizottsági állásfoglalás, mely szerint a Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy Fekete Győr Endre elvtársat hívjuk vissza tanácsi funkciójából, kerüljön más állami területre dolgozni. […]
A mai végrehajtó bizottsági ülésen Fekete elvtárs úgy nyilatkozott, hogy látja és érzi személyes felelősségét, a vele kapcsolatban tett intézkedésekkel teljes mértékben egyetért. […]
Meggyőződése, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalatnál kialakult helyzetért felelősek, ő maga is felelős. Sajnálatos, hogy az ellenőrzés elmulasztásából és más okok miatt a vállalati gazdálkodást károsan befolyásoló, a politikai közvéleményre károsan ható ügy keletkezett. Ezért a helyzetért felelősséggel tartoznak, felelősséggel tartozik.
Megköszönte a pártbizottságnak a hosszú éveken keresztül nyújtott segítségét, hiszen a testület határozatai segítették a megyei tanács, a tanácsi testületek munkáját. Őszintén kívánta, hogy a megye fejlődésében, a politikai élet irányításában a pártbizottság további sikereket érjen el.”
Tipikus „bukás”: Fekete Győrből docens lett
Vaskó elvtárs mosta kezeit, és azért megsimogatta a pártbizottságot: „Vaskó Mihály elvtárs szólt arról, hogy a végrehajtó bizottság a mai ülésén emberséggel és nagy felelősséggel – a végrehajtó bizottság felelősségét is hangsúlyozva – foglalkozott a kérdéssel.
Szólt arról, hogy Fekete elvtárs a MÉM-be kerül dolgozni. Megismételte azt, amit a végrehajtó bizottság tagjai és Vaskó elvtárs is kért Fekete elvtárstól: úgy menjen el a megyéből, hogy egyértelmű legyen a jövőben is előtte, hogy a személyével kapcsolatos intézkedés a kialakult helyzet miatt politikailag szükséges és indokolt volt.
Nem akarunk úgy elválni Fekete elvtárstól, mint ellenségtől. Intézkedünk abban, hogy távozása után »Fekete-ügy« ne legyen a megyében. Kértük Fekete elvtársat – és ő nyilatkozott is –, hogy ne égesse fel maga mögött az utat a megyéhez. Kérjük, hogy személyesen is vonja le az ügyből a tanulságot. Ha levonja a megfelelő tanulságot és végig gondolja az itt töltött éveket és a kialakult helyzetet, rájön, hogy nem a személye elleni intézkedésről van szó, hanem a problémákkal szembeni fellépésről.”
Szóval: Fekete-Győr Endre akkorát bukott, hogy – Lukácsékkal ellentétben – simán megúszta az ügyet, és a MÉM-hez, azaz a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz került. Egészen pontosan a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet docense, igazgatóhelyettese lett. „Fekete Győr Endre megyei tanácselnök, aki korábban agrárszakemberi mivoltának köszönhette a tanácselnöki megválasztást, Budapestre költözött – írták gúnyosan a Heti Hírnökben. – Hacsak nem egyenesen valamelyik olyan lakásba, amelyik a jó gazdálkodás – és strigulázás – következtében kimaradt cementből, sóderből stb.-ből épült. És a MÉM Vezetőképző Intézet főigazgató-helyettesévé nevezték ki! Ő is elnyerte tehát…” a büntetését. Ugyanerre céloztak abban az olvasói levélben, amely már 1991-ben, az Új Magyarországban jelent meg:
„Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg Fekete-Győr Endre nevét, aki eltűnt az egriek szeme elől, de jellegzetes káderpályája volt. A Vaskó-korszakban – a hőskor megyei első titkára volt, meghalt – Fekete- Győr volt a megyei tanácselnök. Több mint évtizede esett a műanyagnyílászáró-panama »áldozatául«. Vállalatigazgatóval, tévés bemondónővel együtt Egerből Budapestre »bukott«, az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba.”
’87-ben már egy kitüntetéssel is megkínálta a rezsim, megkapta a kiérdemelt „Április 4. Érdemrendet”.
Nincs is jobb a szaunánál
Nem tudom, hogy a Budapestre költöző Fekete-Győr Endrének a fővárosban volt-e saját szaunája, a pártiratok szerint – és ebben ezért nincs okunk kételkedni – a nyaralójában igen. Ez korántsem volt megszokott akkoriban. De hogyan jutott el Fekete-Győr Endre a szauna ötletéhez? Talán az Avar Szállóban kedvelte meg? Egy Suha Andor nevű újságíró így írt erről a Szabad Földben [1977]: „Különös, reggel enni tudok. Különös, reggel nem a fürdőkádban ülök, hanem a szálló fedett uszodájában lubickolok, és a melegből az üvegfalon át bámulom a kövér hópelyhek hullását.
Tudom, az Isten felvitte dolgomat. Pedig mit adtam én szülőföldemnek? Semmit. Néhány dadogó éneket, prózában riportban elmondva, mint a rekedt tenorista, kinek ellopták a hangját, s a színpadon csak erőtlenül mutogatva is mondja szövegét. Ki hallja, ki hallotta ezt meg? Lám, a magyar, a finn mérnökök, munkások terveztek, szereltek ide, a szállóba hamisítatlan, valódi szaunát is. És én, a bennszülött, hazajáró lélek csak kényelmesen bevonulok ide. S a reggelinél hagyom, hogy egyszerre két pincér szolgáljon ki.”
Olyan ez az álszerény szöveg, akár egy paródia, és még a propaganda működését ismerve is szánalmasan törleszkedő az írás második fele, ahol Suha a vezető elvtársaknak hálálkodik. A felsorolás végén antikősünk következik:
„Az Avart mint fentebb említettük, külsejében alpesinek, belső kényelmében európainak a SZÖVTERV tervezte a mátrafüredi fenyvesek közé. Építését a megyei tanács építőipari vállalata végezte. A munkák fölött védnökséget Fekete Győr Endre megyei tanácselnök vállalt.”
Nahát. Kiderül, hogy az Avar építésének védnöke maga Fekete Győr volt, aki így a szauna megteremtését is vigyázó szemeivel óvta. Sőt, a szauna úgy megtetszhetett okkal], hogy Egerben is építettek: „Pori [finn település] vendégeinket fogadta Fekete Győr Endre, Heves megye Tanácsának elnöke, és tájékoztatást adott megyénk életéről, majd a vendégek ellátogattak az egri strandfürdő területére, ahol a poriak tanácsa és segítsége eredményeként szaunát épített Eger város”.
De hogyan kezdődött Fekete Győr Endre karrierje? Ezzel folytatom.
