Vezér Ferenc pálos szerzetest azzal vádolták, hogy a vezetésével bestiálisan meggyilkoltak egy szovjet katonát. Az állambiztonsági nyomozásban Komlós János is részt vett. A pátert felakasztották, holttestét csak 2012-ben sikerült azonosítani.
Tíz éve, 2012-ben újratemették Vezér György Ferenc pálos atyát, a kommunista diktatúra vértanúját. A kutatók nehéz feladatot teljesítettek: kiderült, hogy a pátert a kivégzése után „Vanay Frigyes” álnéven földelték el Budapesten. A Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában. A hasonló ügyekben fontos küldetést teljesítő Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (ISZKI) főigazgatóját, Susa Évát még 2011-ben kérte fel a Magyar Pálos Rend arra, hogy segítsenek azonosítani a Grósz-per „kilencedik rendű vádlottjának” földi maradványait. A pálos atyát végül egy nyálminta segítségével azonosították.
„Itt egy kitérőt engedjen meg a már említett Vezér Ferenc pálos atya megtalálásához, mert nála alkalmaztuk először azt a módszert, ami itt is sikeresnek bizonyult – mesélte Susa Éva a Magyar Hírlapnak. – Biológiai minta maradt a hagyatékában, Vezér Ferenc ugyanis a szerzetesrendek föloszlatása után világi munkát vállalt, szakszervezeti tag lett. A szakszervezeti könyvében volt egy bélyeg, amit ő maga »nyalt be« a könyvbe, erről – és ez kriminalisztikai érdekesség is – gyönyörűen kinyerhető volt a hatvan évvel ezelőtti nyálminta.”
Az ISZKI-nek ezúttal is sikerült megoldani az ördögi rejtélyt.
Jól [de nem egészen jól] ismert, hogy a kommunisták nem csupán elpusztították az áldozataikat, de mindent megtettek azért, hogy még holtukban is meggyalázzák őket. Szokás volt, hogy arcukkal lefelé földelték őket, sokszor jeltelen sírba, máskor szándékosan hamis név alá. Ez persze főleg az ötvenhatosok sorsa miatt ismertebb, de a módszert már korábban is sikerrel alkalmazták.
Ki volt Vezér Ferenc?
„Vezér Ferenc pálos szerzetes egy másik »szovjetellenes« összeesküvés fő vádlottja – írják a „Halálra szántak, mégis élünk!” című könyvben. – A szerzetes 1944-ben nőket védelmezett az orosz katonák ellen. [Vagy inkább: szovjet katonák ellen]. Birokra kelt egy katonával, akit lövésre kész fegyvere halálra sebzett. A vád: fegyveres csoportot szervezett a szovjetek ellen. A »csoport« 8 tagját halálra ítélték, hatot ki is végeztek Vezér atyával együtt.”
„A legfőbb vádpont az volt ellene, hogy Pálosszentkúton megölt egy szovjet katonát – mesélte erről Imre Csanád atya a Demokratának [1997]. –
A szókimondó és bátor atya már régen szálka volt az ávósok szemében, s ezért a tartományfőnök – hogy ne legyen a hatóságok szeme előtt – Vezér Ferencet lehelyezte Pálosszentkútra. De az ÁVH mindenképpen le akart számolni Vezér atyával, s jól jött nekik, hogy akkoriban Pálosszentkúton találtak egy halott szovjet katonát. Azonnal rá is fogták, hogy ő ölte meg. Pedig az égvilágon semmi köze nem volt a dologhoz.
Vezér Ferenccel együtt további hat – nem egyházi embert – magyar állampolgárt végeztek ki a szovjet katona, úgymond meggyilkolásának vádjával. A siralomházban Vezér Ferenc egészen a bitófáig bátorította és vigasztalta a hozzá hasonlóan kivégzés előtt álló társait, akik végül is emelt fővel, vértanúkhoz méltóan mentek a halálba.”
Már régóta vadásztak rá
Az Új Emberben ezt írták [2012]: „A kommunista hatalom több alkalommal próbálta perbe fogni és megtörni. 1951. március 20-án letartóztatták. Koholt vádakon alapuló ügyét a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perhez csatolták. A kihallgatások során megkínozták, majd a Grősz-per kilencedrendű vádlottjaként halálra ítélték, és Budapesten, a Gyűjtőfogházban 1951. augusztus 3-án kivégezték.”
A cikk szerint Vezér Ferenc Pálosszentkúton részt vett a nemzetőrség, polgárőrség munkájában:
„Vezér Ferenc a háború legkritikusabb időszakában – a katonai közigazgatás tudtával és engedélyével – részt vállalt a helyi polgárőrség megszervezésében. A féktelen orosz katonákkal szemben gondoskodni kellett az elemi élet- és vagyonbiztonságról. Asszonyokat és lányokat fogadott be, s a szentkúti templom kórusán bújtatta őket a nehéz időkben.”
Páter Máté Péter így emlékezett a Szerzetesvallomások című riportkötetben: „1944-ben, amikor jött az orosz invázió, a tartomány főnökünk kissé megijedt és minden atyát, minden testvért fölrendelt Pestre, de mivel a híveknek szükségük volt lelki ellátásra, Páter Vezér Ferencet otthagyta Szentkúton, hogy a hívekkel törődjön. A tanyavilág lakói kénytelenek voltak egy ún. nemzetőrséget alapítani, mert nehéz volt az orosz vagy nem orosz szabadon garázdálkodó katonák rendben tartása.
A nemzetőrség parancsnokának Páter Vezér Ferencet választották. Még ebből nem lett volna talán komolyabb probléma, hanem az egyik tanyára betörtek az oroszok és akkor három vagy négy oroszt agyonlőttek a nemzetőrök. Elásták őket becsülettel, szépen, de jött a tavasz, és annak a parasztembernek a birtokán, aki nem tudott semmiről, kezek és lábak bújtak elő a föld alól.
Sietett hát az orosz parancsnokságra és jelentette az egészet. Ebből aztán nagy felfordulás lett, az összes nemzetőrt elvitték. Több ember örökre eltűnt. Jól megverték a Ferenc atyát is, de pár hét után kiengedték.”
Eszerint „ezt a rég lezárt és tisztázott ügyet »frissítették fel« a Grősz-perben. A »vádlottól« erőszakkal kicsikart beismerő vallomás alapján ítélték halálra a pálos rend legújabb kori vértanúját, P. Vezér Ferencet.”
„P. Vezér Ferenc 1947-től kezdve, amikor Pálosszentkúton megjelentek az állambiztonság emberei, tudta, hogy őt is le fogják tartóztatni. Ezért 1947- től 1951-ig, letartóztatásáig a hívek és az egyház támogatását felhasználva folyamatosan bujkált. A politikai rendőrség ekkor még azt hitte, Vezért az NKVD akarja elfogni, ez adott lehetőséget a menekülésre. A magyar belügyi szervek csak nyomon követték Vezér Ferencet. 1951 áprilisában kezdődött el hosszú kihallgatása”
– írta Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság című tanulmányában Bertalan Péter.
És ki irányította? Komlós János, de erről bővebben majd a következő írásomban.
Propaganda
A Grősz-per kiemelten fontos volt Rákosiéknak, Révai József, a párt főideológusa azt mondta: „»Amalgámpernek« kell lennie”. Azaz bele kellett szőni a diktatúra összes „ellenségét” a kitalált történetbe.
Összesen huszonnégy pert folytattak le, több mint kétszáz embert börtönre ítéltek, tizenöt áldozatot kivégeztek. Szövevényes, részletesen kitalált és megírt ügy volt, ennek megfelelően az ÁVH és a vele összejátszó propagandisták „szabadjára engedték” a fantáziájukat. A Népszava egyik kiemelt propagandistája, a későbbi Kossuth-díjas író, Vészi Endre „riporttal” jelentkezett:
„Mert gyűlölettel beszélnek itt mindenfelé Grősz József cinkostársáról, a pálosrendi gyilkosról, Vezér Ferencről, vagy ahogy itt neveztette magát, Ferenc atyáról – írta. – Gyűlölte a szovjet katonákat, mert gyűlölte a dolgozó népet.”
Ezt a valóban létező vagy kitalált szemtanúk is megerősítették:
„— Mert jó gyerekek voltak a szovjet katonák — bólogat el érzékenyülten Fekete Mihály. — Itt volt az a Vladimir, a szerzsán [őrmester], fordul magyarázólag, kitárva két karját a többiek felé. — Az mindig a gyerekeket dajkálta… Aztán meg a Miska.”
Megkapó kép: a szerzsán Vladimir, aki a gyerekeket dajkálta. Meg a Miska.
„A Miska . . . Hogyha a ferencszállási tanyai nép, a dolgozó parasztember a szovjet katonákra gondol, mindjárt a Miskát látja maga előtt. A Miska, ez a szőke, 18 éves, mosolygós gyerekkatona a tanyaiak képzeletében minden szovjet emberre hasonlít, így is beszélt róla egy távoli tanyán a kis süppedt házacska gazdája, az öreg Görög István. Fonnyadt kis emberke ez, megaszalta az idő, olyan, mint a téli alma.
– Nálunk csak pár napig lakott de azért jól emlékszem rája… Nem akarta tőlünk a fekhelyet elvenni, hát a padon vetettünk neki ágyat., Ajnároztuk szegénykét, mintha a fiunk lenne. Csinos, kerekarcú, szép szőke gyerek volt… Jóképű kis gyerek volt – kerekíti szeretettel a leírást az öreg… Aztán egyik este elindult és soha többé nem jött vissza … ”
Szőke, jóképű, szerény gyerekkatona, mintha a fiúk lenne.
„Takács István gazdánál is lakott néhány napot. Ő is, meg a felesége is jól emlékszik Miskára. – Emlékszel? Milyen tréfáskedvű volt? – fordul feleségéhez. – Utánozta, pontosan lejátszotta a görbe Ágnes nénit… Meg aztán cipőt is javított nekünk, mert azt mondta, otthon ez a foglalkozása”.
De hogyan történt a gyilkosság?
„… Lassan kialakul, hogyan gyilkolta meg Vezér elvetemült, állati kulákbandája Miskát. A »polgárőrség«, Ferenc atya bandája megleste Miskát. Kikből állt ez a banda? Csizmadia József, meg a tanyai lakosság borzongva emlékszik rájuk. –
Hát elsősorban ott volt Vezér, a fehér reverendájában, ő géppisztollyal járta a tanyákat. A bandájában pedig ott volt Iványi Bálint, gőgös, hírhedt kulák, Hajagos Tóth Mátyás, Tóth János, Tóth Illés kocsmáros… Ezeket gyűlölte a nép, mert spekuláltak és terrorizálták a tanyavilágot… A Tóth Illés kukoricával spekulált. Felvette a pénzt a dolgozó parasztoktól és becsapta őket. Mikor két kommunista dolgozó paraszt jelentkezett a »polgárőrségbe«, Tóth Illlés kinevette őket. »Ide nem fognak maguk bekerülni« – mondta.
Hát ez a társaság vadászott a szovjet katonákra, ez a társaság leste meg Miskát is – folytatja Vészi. – Orvul gyilkolták meg és a gyilkos Vezér adta meg a hóhér Tóth Mátyásnak, aki a szovjet katonát lelőtte, a feloldozást. A parlagi domb, mely most csupa vadvirág, évekig rejtette magában Miska holttestét. Most, mint az arcon a vak szemüreg, úgy sötétlett az a gödör, ahonnét kiásták Miska holttestét. A szelíd vidék minden hajlata, minden tanyája a gyilkosok rémtesteiről beszél.”
Sátáni banda. Feltűnnek a kívánt szereplők: a kulák, a kocsmáros, a szerzetes, akik terrorizálták a tanyavilágot és természetesen spekulálnak – a nép ellenségei. Maga Vezér atya eszerint géppisztollyal járta a tanyákat. Kereste a védtelen szovjet katonákat. Vészi cikke 1951. július 8-án jelent meg. Nagyjából egy hónappal a páter kivégzése előtt.
Egy másik változat
A többiek is elvégezték a feladatukat. A Világosság egy bizonyos Bodnár „riportját” jelentette meg 1951. július 19-én [Látogatás Vezér-Vizer bűntanyáján, Pálosszentkút, július hó].
„Amikor meglátom a sárgára festett épület két kőlépcsős feljáróját, a gondolatok zaja nehezedik rám. Az érzések, amelyek eltöltik a látogatót, súlyosak, mint az ólom – meg kell állni egy pillanatra. A pálosszentkúti kolostor bejáratánál vagyok.
Hét esztendővel ezelőtt, egy decemberi délelőtt ugyanezen a kapun vidám, középtermetű, csizmás, bőköpenyű szovjet katona kopogtatott be. De mosolyát néhány perc múlva a halál torzította el: a hős, ki a népek boldogságáért száz csatában harcolt győzelmesen, szemtől szembe az ellenséggel, itt az orvul gyilkoló Vezér-Vízer »atyá«-nak áldozata lett”.
Itt már más kicsit a történet. Az ártatlan, száz csatát megélt szovjet katona bekopogtatott a kolostor kapuján. Aztán – gondolhatta az olvasó – talán maga „Vezér-Vízer” beleeresztett egy sorozatot.
De mi volt ebben Komlós János szerepe?
Folytatom.
