Klasszikus pályafutás Forgács Imréé. Az ELTE-n ’72-ben bejelentett egy ellenséges röplapozást, majd felajánlotta a segítségét az állambiztonságnak. Később az MSZMP KB hangos embere lett, majd ’90 után a Dunaholding jogi igazgatója, végül 2009-ben Bajnai igazság-ügyminisztere. És persze a privatizációból is kivette a részét.

Forgács Imre szorgalmas publicista. Leginkább a Népszava közli az írásait mostanában. Szeptember elején például ezt: „Olaszország, avagy a felelőtlenség diadala – Olaszországnak a szakmai hozzáértésre a politikában láthatóan semmi szüksége.”

Ha ő mondja. Forgács Imre „magyar közigazgatási szakember, a politikai tudományok kandidátusa”, de ennél sokkal fontosabb, hogy „a Bajnai-kormányban 2009. december 15-étől az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pártonkívüli vezetője” volt.

Pártonkívüli

– ez fontos. Sokat írtam már az ELTE vöröskokárdás, maoista, újbaloldali, marxista, hellerista, lukácsista, mit tudom én, milyen csoportjáról. [Óvatosan fogalmazok, mert Majtényi László például határozottan tagadta a bíróságon, hogy benne lett volna a maoistának nevezett csoportban. Ifjúmarxistákat olvasott – mondta büszkén. Én meg néztem bambán, meg tudatlanul, hiszen azt se tudtam hirtelen, milyen szerzőkre gondolt].

De írtam arról az ügyről korábban, amelynek főszereplői szintén az ELTE jogászhallgatói voltak: Forgács Imre, Csillag István és Fazekas Mariann. Utóbbi azt hiszem, ma is az ELTE docense [eredeti cikkem publikálásának idején az volt], előbbi kettőből pedig miniszter lett. S Forgácsból Fazekas férje.]

Az évszám: 1972. Ekkor szervezték meg Demszky Gáborék a hírhedt vöröskokárdás bulijukat, a proletárdiktatúra nagy ünnepéhez igazítva. Ugyanabban az évben, 1972. október 29-én Forgács Imre és Csillag István (a két későbbi miniszter), az ELTE ÁJK IV. éves hallgatói beszámoltak a rendőrségnek (vagyis az állambiztonságnak) egy illegális röpiratozásról. 

Lelkes, buzgó spionok voltak, a Belügyminisztérium felé írásos bejelentést is tettek. (Jelentés, Bp., 1972. október 30). „[…] 1972. október 29-én meghallgattuk FORGÁCS IMRE és CSILLAG ISTVÁN budapesti lakosok, az ELTE ÁJK IV. éves hallgatóit, akik 1972. október 28-án a kar néhány szeminárium-helyiségében a már ismert, »Figyelem! Mindenki érdekelt! Figyelem!« c., technikai úton előállított, ellenséges tartalmú röpiratokból 36 db-ot találtak, s azokat a BM részére illetékességből beszolgáltatták. Forgács és Csillag hallgatók egybehangzóan elmondták: 1972. október 28-án du. az ÁJK objektumában kb. 90 fő budapesti középiskolás részére tartottak előkészítő foglalkozást a >Studium Generale< szervezésében. […]

Csillag István a III. em. 7. sz. helyiségben – ahol kb. 10 fő fér el – az egyik fiókot kihúzva, felfedezte a röpiratot. A foglalkozást befejezte, a hallgatókat elbocsátotta, majd a történtekről tájékoztatta Forgács Imrét, a tanfolyam vezetőjét. […]

Forgács Imre és Csillag István elmondásuk mellett a Belügyminisztérium felé a történtekről írásbeli bejelentést tettek. Mindketten felajánlották, hogy a tettes – tettesek – felderítéséhez tőlük telhető minden segítséget megadnak.”

Csillag István, a másik bejelentő / Fotó: PS/MTI

Nem kell ahhoz papír, hogy valaki besúgó legyen – gondolhatná az ember az egyetemisták fejével gondolkodva. A jelentésben említett Studium Generale már addig is az állambiztonság célkeresztjében volt, hiszen Demszky társa, „Mao” Laci is a foglalkozás hallgatói közül szemezgette a maoizmusnak megnyerhető ifjakat.

Volt honnan csemegézni, az ELTE valóságos gyűjtőhelye volt a baloldali, szélsőbaloldali mozgalmároknak. Nem véletlenül: tele volt kádergyerekekkel. A kommunista főkáderek, középvezetők, BM-esek, ex-ÁVH-sok, külkeresek, stb. nagyon szívesen küldték közgazdásznak vagy jogászoknak a gyerekeiket. Igazuk volt: ha valaki megnézi a rendszerváltást vagy az azt követő évtizedeket, láthatja, hogy ez a két értelmiségi szakma gyakorlatilag leuralta Magyarországot.

A közgazdászok és jogászok liberális, neoliberális elitcsapata pedig jellemzően „forgóajtózott”: hol külföldi bankoknál, vállalatoknál dolgoztak, hol magyar állami cégeknél, bankoknál ügyeskedtek, privatizáltak, hol politikusok voltak, hol véleményvezérek, publicisták vagy úgy nevezett „független szakértők”. Forgács klasszikus forgóajtós szakember.

Az is biztos, hogy az állambiztonság – amelynek nagyon elege lehetett már az ELTE jogászaiból, akik mindig belekeveredtek valamibe, de többen érinthetetlenek voltak, mégcsak el sem lehetett őket „intézni” – lázas munkával kereste az elkövetőket. Az egyetemi szál felgöngyölítésével azt a Lóczi Pál hadnagyot bízták meg, akinek nevével már a Demszky-féle maoista társasággal kapcsolatban is találkoztunk. Ő jelentette, hogy október harmincadikán, egy nappal Forgácsék bejelentése után Forgáccsal és három másik vezető egyetemistával is elbeszélgetett (Jel., Bp., 1972. november 1.) „Jelentem, hogy 1972. október 30-án este az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon beszélgetést folytattam FORGÁCS IMRE, [F.] JÓZSEF, FAZEKAS MARIANN és [S.] GYŐZŐ egyetemi hallgatókkal, a >Studium Generale< jogi szekciójának vezetőivel. […]

A beszélgetés kérésünkre jött létre, melynek során az alábbiakról tájékoztattak: 1972. október 25-én, du. 15.30 h körül a KISZ-helyiségben, a >Studium Generale<-val kapcsolatos összes iratot / a tanfolyam résztvevőinek adatát, címét / tartalmazó dossziét a szokásos módon egy iratszekrénybe zárták, majd eltávoztak az egyetemről.

Másnap reggel 8 h-kor Fazekas Mariann, amikor belépett a helyiségbe, észrevette, hogy a dosszié a szoba közepén lévő kerek dohányzóasztalon van, ami mellett egy írógép volt. Határozottan állították, hogy a dossziét elzárták és azt csak az vehette ki, aki nagy helyiség-ismerettel rendelkezik.

Igen, ő volt. Itt már mint az Országos Választási Bizottság (OVB) tagja jelentkezik / Fotó: PS/MTI

Azért tartották ezt kötelességüknek elmondani, mivel a dossziékban a hallgatók címei mind megtalálhatók, és amennyiben e címekre postai úton ellenséges propagandaanyag érkezne, akkor – ha a röplap készítői, illetve terjesztői vették ki a dossziét – az elkövetők körét szűkíteni lehetne.”

Az állambiztonsági egy „RJ” vagy „RS” monogram alapján [nem tudták pontosan értelmezni a második betűt] próbálta megtalálni a bűnöst. Már megvolt a fő gyanúsítottjuk. Lóczi hadnagyék kidolgoztak egy tervet, egy állambiztonsági kombinációt. Nem volt túl bonyolult, egyrészt átkutatták a szobáját, másrészt megbízható egyetemista embereiket is felhasználták (Javaslat Bp., 1972. november 24.): „[…] A nyomozás során felmerült annak gyanúja, hogy az >RJ<-, vagy >RS<-monogrammal ellátott könyv esetleg [R.] tulajdona. Ennek tisztázása érdekében az alábbi kombinációt javaslom végrehajtani:

Az akcióban két személy venne részt: FORGÁCS IMRE /Budapest, 1949, [Sz.] Mária/ […] és FAZEKAS MARIANN /Budapest, 1953. [Sz.] Irén/ […] Mindketten megbizható személyek, a >Studium< – programjával, résztvevőivel összefüggő anyagok beszerzésében már segítséget nyújtottak. […] A konkrét kivitelezést két variációban hajtanánk végre:

1./ Fazekas Mariann az egyik óraközi szünetben felkeresné [R.-t] és a következőket közölné vele: >Néhány napja a KISZ-szobában hánykolódik ez a könyv; mivel >RJ<-monogram van rajta, a tied-e, vagy sem?< Ha [R.] azt mondja, hogy a könyv az övé, Fazekas Mariann átadja neki.

2./ Ha [R.] azt a választ adja, hogy nem az övé a könyv, Fazekas Mariann még abban a szünetben, vagy a következőben az évfolyam előtt megkérdezi, hogy nem hiányzik-e valakinek ez a könyv és felmutatja. Abban az esetben, ha valaki jelentkezik, a könyvet átadja neki.

Forgács Imrét csak annyiban vonjuk be az akcióba, – mint a >Studium< vezetőjét –, hogy Fazekas Mariannal és velünk a kapcsolatot megteremtse. Fazekas Mariann eligazítása során felhívom figyelmét, hogy az egész akciót tartsa szigorúan titokban és csak a megbeszélteknek megfelelően cselekedhet” – javasolta Lóczi.

A találkozó december hatodikán megtörtént, Fazekas a jelentés szerint minden utasítást végrehajtott, de senki sem jelentkezett. Nyilván nem is bíztak benne. 

De most nézzük a bejelentgető Forgácsot. A spion [ismétlem, ehhez nem kell papír] 1974-1980 között az ELTE-JTK tanársegédje, majd adjunktusa lett. Az állambiztonsági akciót ismerve nem meglepő, hogy 1980-1985 között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott.

Közben természetesen kijutott nyugatra is: 1983-1984 között IREX-ösztöndíjjal a bostoni Harvard Egyetemen tanulhatott.

Forgács Imre / Fotó: 168 óra

A Mozgó Világ ennek kapcsán 1984-ben hosszú interjút készítette vele. 

„Nemrégiben Amerikában jártál, hat hónapot töltöttél ott, ha jól tudom a Harvard Egyetemen. Milyen céllal mentél, milyen munkát végeztél?” 

Az Országos Ösztöndíj Tanács ösztöndíjasaként egyrészt a politikai rendszerrel kapcsolatos legújabb amerikai tudományos eredményeket, másrészt pedig a politológia Harvard egyetemi oktatását tanulmányoztam.”

Sajnos Hovanyecz László nem tette fel az igazán érdekes kérdéseket:

„és nem kellett jelentened? Vagy csak útijelentéseket írtál? Vagy azt sem? Beszerveztek vagy nem is kellett, hiszen már korábban önként besegítettél az állambiztonságnak? Hogyan történt, Imre?”

1994-ben már a Horn-kormány mellett bukkant fel, ekkor vázlatosan a pályafutását is bemutatták: „A Miniszterelnöki Hivatalban létrejött Modernizációs Programiroda 45 éves vezetője az ELTE-n szerzett jogi diplomát, majd elvégezte az egyetem bölcsészkarát is. Forgács Imre fő érdeklődési területe a gazdasági döntésmechanizmus, amelyről a ’80-as évektől kezdődően rendszeresen publikált. 1985-ben lett a Társadalmi Szemle rovatvezetője, majd 1988-tól főszerkesztő-helyettese. [Valamiért kimaradt, hogy ez az MSZMP KB lapja volt.]

1982-ben Salzburgban vett részt tanulmányúton, [hm] 1983-84-ben pedig irex-ösztöndíjas volt a Harvard Egyetemen. Egyesült államokbeli tanulmányai alapján védte meg kandidátusi disszertációját, amelyet 1987-ben a reagani gazdaságpolitika elméletéről és gyakorlatáról publikált. [Nagyon érdekes lehet, majd egy esős délután elolvasom.]

Az MSZMP szakértőjeként egyik előkészítője volt 1989-ben a háromoldalú politikai egyeztetőtárgyalásoknak. A rendszerváltás kezdetén, 1990-ben gazdasági tanácsadó céget alapított, amelynek fő profilja a privatizációs jogi tanácsadás lett.

[Nahát, ez most meglepett. Természetesen szarkasztikusan értem, tudtam már régebben, és teljesen rendszerszerű.]

1992-ben a Dunaholding Rt. igazgatója [máshol jogi igazgatót írnak, valószínűleg az lehetett], majd 1994-ben az üzletemberképző magániskola, az International Business School főigazgatója. 

Az alakuló kormány kabinetfőnöke kérte fel tavaly nyáron, hogy kormány-főtanácsadóként vegyen részt a miniszterelnöki kabinet munkájában. Először a rövid életű Miniszterelnöki Tanácsadó Testület titkára lett, majd tavaly decembertől a Modernizációs Programiroda vezetésével bízta meg a miniszterelnök.”   

Sok-sok cikk, sok-sok utazás

A nyolcvanas években egymás után megjelentek a cikkei az MSZMP KB lapjában. Például: „Magyar–holland kerekasztal-konferencia a szocializmus politikai rendszeréről […] A holland Kommunista Párt mellett működő Társadalomkutató Intézet szociológusokból és közgazdászokból álló hattagú delegációja 1981 őszén egy hetet töltött intézetünk vendégeként Magyarországon”.

Vagy [1982]: „Szovjet–magyar kerekasztal-beszélgetés a párt társadalomirányító tevékenységéről Április közepén kétnapos tanácskozást rendezett Moszkvában az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiája a pártirányítás elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A Politikai Főiskola és a Társadalomtudományi Intézet munkatársaiból álló hattagú magyar delegációt az Akadémia politikai gazdaságtannal, gazdaságpolitikával és pártépítési kérdésekkel foglalkozó vezető munkatársai fogadták.”

A tanulság sem maradt el: „A kerekasztal-megbeszélés résztvevői egyetértettek abban, hogy a tanácskozás mindkét fél számára igen hasznos volt, s a kölcsönös tapasztalatcsere hasonló formáira a jövőben is szükség van.”

És most azért vegyünk egy nagy levegőt. 2009-ben ez az állambiztonságnál, BM-nél bejelentő, ez a salzburgi, majd amerikai ösztöndíjas MSZMP KB-káder, aki még 1989-ben is a Párt nevében szónokolt, szóval ez a későbbi privatizációs tanácsadó, dunaholdingos, szóval ez az egykori spion igazságügyi-miniszter lett. Éppen igazságügyi-miniszter lett abból az emberből, aki saját egyetemista társát gyakorlatilag feljelentette az állambiztonságnak. És a legszomorúbb: hogy ez papírforma. Rendszerszerű, hogy Gyurcsányék, Bajnaiék éppen egy hozzá hasonló „jellembajnokot” választottak.

Zsák a foltját: Forgács a Klubrádióban

„A hatvanéves, jogász végzettségű Forgács Imre 2008-tól dolgozik a minisztériumban, és tíz éve tanszékvezető a Károli Gáspár Református Egyetemen. [Szóval a református egyetemen tíz évig tanszékvezető volt.] Az elkövetkező hónapokra három szóban foglalta össze célkitűzéseit: törvényesség, rend és konszolidáció. 

Nálunk a nap embere, egyesek szerint viszont a múlté. A Fidesz úgy véli, Forgács Imre Gyurcsány Ferenc kinyújtott karja, minisztersége pedig a volt kormányfő visszatérésének bizonyítéka, hiszen Gyurcsány 2004-ben is őt küldte a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz, hogy növelje a kormányzás hatékonyságát.

A Fidesz szerint mindez idézőjelek közt értendő. Törvényesség, rend és konszolidáció. Hát legyen. Legyen ő a múlt embere, azé a múlté, amikor még nem volt divat a rendőrgyalázás, az utcai csetepaté, nem verték szét a főváros utcáit árpádsávos ifjak” [etc.]. A forrás Népszava, a szerző Biró Mariann. 

Persze nem sok idő jutott neki. Ezután belépett a forgóajtón, és napjainkban ismét szakértő. 2020-ban a 168 órában elmélkedett:

„A »posztkommunizmus« fogalom használatának eleve nem sok értelmét látom. Magyarországon a hetvenes évektől senki nem beszélt kommunizmusról, legfeljebb voltunk néhányan – akkori fiatalok –, akik valamiféle élhető szocializmusban reménykedtünk.

[Ő mondjuk konkrétan bejelentette vagy inkább feljelentette „szocialista” társát – R. is ismert baloldali mozgalmát volt – az állambiztonságnál]. 

Azt hiszem, a mai magyar »haveri kapitalizmus« láttán már nem csak én sajnálom, hogy ez végül nem sikerült. [Mármint fenntartani a diktatúrát, megteremteni az élhető szocializmust.] Ami konkrétan 2010-et illeti: az akkor leváltott Bajnai-kormány tagjainak a fele pártonkívüli volt, tehát még az MSZP-nek sem volt tagja”. [Ő viszont kőkemény MSZMP-s volt.]

Elképesztő szöveg. A 168 óra írásából nyilván nem derül ki, hogy Forgács elvtárs 1989-ben még egy cikkban volt emlegetve Orbán Viktorral [Fidesz], Szabad Györggyel [SZDSZ] és a többi ellenzéki politikussal, csak ő az MSZMP nevében beszélt. A társadalomtól tárgyilagosságot kért: 

„Forgács Imre (MSZMP) kifejtette, hogy az MSZMP a választásokon azokra számít, akik tárgyilagosan tudják megítélni az elmúlt 30—40 év történelmét. Hozzátette: az MSZMP hátrányos helyzetből indul, hiszen az elmúlt évtizedek hibáiért vállalnia kell a felelősséget. Hangsúlyozta: azoknak a támogatására számítanak, akik konstruktív kibontakozást remélnek a választásoktól és a politikai megújulástól. Utalt arra, hogy az MSZMP komoly tárgyalás-előkészítő fázisban van az ellenzéki kerekasztallal, s ezeken a megbeszéléseken kell meghatározni a választások játékszabályait.”

Konstruktív kibontakozás. A Vasárnapi Hírek cikke szerint Forgács a várható politikai bukás [az MSZMP megszűnt, a belőle lett MSZP leszerepelt 1990-ben] után a Dunaholding jogi igazgatója és a Castellum nevű cég vezetője lett. Hogy aztán utóbbi az Állami Vagyonügynökség szerződtetett partnere legyen már az MDF-kormány alatt.

„Privatizációs technikák – Hazánkban eddig még nem alkalmazott, a privatizációs kereslet javítását szolgáló technikák (opciós lízing, menedzser kivásárlás stb.) magyarországi meghonosítását készíti elő az Állami Vagyonügynökség. Erről írt alá szerződést az Arent and Fox neves amerikai jogi tanácsadó céggel, valamint a Castellum Kft-vel Csuhaj V. Imre, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke és Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója — tájékoztatta az MTI-t az ÁVÜ.

A privatizáció felgyorsítását segítő eljárások alkalmazásának teljes rendszerét, egészen a bevezetésig az Arent and Fox dolgozza ki. A Castellum Kft. pedig vállalta, hogy szakértői stábot és szolgáltatást szervez a privatizációs döntéshozatal segítésére, amely tevékenységbe külső szakértők széles körét vonja be. 

A megállapodás új elemekkel gazdagíthatja a privatizációs kereslet-, illetve kínálatteremtést és a kettő közötti összhang folyamatos biztosítását. Az új privatizációs technikák első elemei 1992 augusztusától jelennek meg.”

Csepi Lajos, avagy a konzervatív, nép-nemzeti MDF egyik legfontosabb embere. A KISZ KB [figyelem, nem KISZ, hanem KISZ KB] egykori osztályvezető-helyettese. A Fotex Rt. majdani vezérigazgatója. Az Index későbbi vezérigazgatója.

Ma már látjuk: teljesen logikus, hogy a Castellumot kérték fel. Ez nem történhetett másként. És így illeszkedik ez a cikk a privatizációs sorozatomba, melynek korábbi részei itt és itt olvashatóak.