Ma hetven éve született Csengey Dénes. Az első gondolat, amely keselyűként körözni kezd felettünk: borzasztó, hogy még ma is csak hetvenéves lenne. Ennél csak az szomorúbb, hogy milyen kevesen ismerik… Tovább olvasom »Tiszta szívvel – Hetven éve született Csengey Dénes
[Egy állambiztonsági kutatássorozat első cikke következik. Tudom, hogy nagyon sok embert össze fogok zavarni ezzel. Nem akartam a TV Macit is összekormozni, de tovább nem kerülgethettem a témát.] Mindig megbújt,… Tovább olvasom »A TV Maci és a KGB – Egy legenda vége
Természetes, hogy először az orvosra haragszol, amikor megmondja: súlyos beteg vagy. Ez az első, érthető, emberi reakció. Nem hiszed el, az nem lehet, hogy éppen te. Visszatekintve minden olyan szépnek… Tovább olvasom »Élni egy nagy hazugságban
Párszor megpróbáltam elolvasni Proust méltán híres művét [Az eltűnt idő nyomában], de eddig rendre beletörött a fogam. Lehet, hogy rosszabb pillanataimban kaptam bele, de mindig hamar feladtam, végtelenül unalmasnak tartottam.… Tovább olvasom »Jethro Tull, apám, gyász és öröm
„Talán most már lehet nevetni a Rákosi-korszakon” – írta az Index Deák Kristóf Foglyok című tévéfilmjéről még a premier idején, és erről eszembe jutott egy korábbi, szintén indexes cikk, amelyben… Tovább olvasom »Boszorkány préseli ki lelkünkből az életet – Gondolatok a Foglyok című film kapcsán
József Attila: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. 1989. március 24. Otthon nyilván a névnapomat ünnepeljük, de közben már a rendszerváltásra készül az ország. A… Tovább olvasom »Tasnádi Péter vigyora vagy József Attila tisztessége?
„nem a lánc nem az óraműpontossággal visszajáró sas csőre karma az árulás füstje fáj a fuldoklás szégyene miért kellett körém gyújtanotok az erdőt”. Kányádi Sándor költőnk Prométheusz című versét Latinovits… Tovább olvasom »Aki nemet mondott Lucifernek
„nem a lánc nem az óraműpontossággal visszajáró sas csőre karma az árulás füstje fáj a fuldoklás szégyene miért kellett körém gyújtanotok az erdőt”. [Kányádi Sándor] Még égtek a fák, amikor… Tovább olvasom »Elitmegsemmisítési kísérlet – avagy a nemzet köré gyújtott erdő
Aki már veszített el igazán fontos embert az életében, az talán gondolkodott már azon, milyen jó lenne egy utolsó levelet, egy utolsó üzenetet olvasni az illetőtől. Hogy valami megmaradjon, hogy… Tovább olvasom »„Ha egyszer mód lesz rá, vitesd haza holttestemet” – egy ötvenhatos mártír búcsúszavai
Találtam egy igen értékes cikket a Népszabadságban. Szerzője Libik György, ötvenhatos, később Svédországba emigrált, és Kéthly Anna „eszmei köréhez” tartozott. ’44-ben ő bújtatta Péter Gábort. Ezért aztán Vásárhelyi Miklósék alkalmasnak… Tovább olvasom »Péter Gábor önképe: hős volt, aki bányászokat mentett
