Bolgár György Gulyás Márton vendége volt. Rávettem magam, és belenéztem az adásba, bár eddig sikeresen elkerültem az ismert rádiós pályafutását. Bármilyen furcsa, azt hiszem, sohasem hallgattam bele hosszan egyetlen műsorába sem. Gulyást sem igen nézem, bár forrásanyagnak [mondjuk amikor egy Magyar Bálinthoz hasonló ex-SZDSZ-est kérdez] kétségtelenül hasznos. Ez most nem volt annyira hasznos, inkább szürreális: úgy éreztem, mintha nem a fiatal Bolgár elvtárs, hanem én lennék LSD hatása alatt. De erről később.
Viszonylag sokat tudok Bolgár György pályafutásáról, hiszen nem is olyan régen megírtam különös kalandjait, hogy mennyi helyen is járt, járhatott már fiatalon. Anglia, Svédország, majd Afrika – írtam. Útjaira [azokat említve, amelyeket megírtam] Gulyás is rákérdezett, hogy ezt mégis akkor hogyan.
Hát úgy, hogy ez egyszerű volt. Bolgár tolmácsolása alapján ez szinte bármelyik rádiósnak járt, járhatott. Aztán persze mégsem. Odakerült fiatalon [a Marx Károly Nemzetközi Kapcsolatok szakáról, a Nemzetközi Kapcsolatok szakot nem véletlenül ismétlem meg], és szinte azonnal mehetett. Na jó, de ő nem a Szovjetunióba [oda nem!], sem Amerikába [oda még nem!] utazott, hanem olyan parlagi helyekre mint például Anglia. Amely „mégiscsak másodlagos hatalom volt”.
Nyilván ezért volt annyira fontos a kádári hírszerzésnek és katonai elhárításnak. Ott bukott le később Aczél Endre [MTI, MNVK-2.] vagy korábban az ÁVH-s tisztből lett propagandista, Kanyó András. Hogy két kollégát említsek.
„Hm” – Gulyás Márton nem egyszer reagált így a beszélgetés közben. Ellentmondani, kutakodni nem akart [az már szinte ellenséges lenne, és ez azért egy baráti, már-már mosakodásra is jó portré-interjú volt, az „igazi ellenség” közös a Klubrádióval, és az már nem az imperializmus, hanem Közép-Európa Darth Vadere, Orbán Viktor], de egy jó „hm” mindenre jó. Akár finom jelzésre is. Én is szívesen használom.
Ne vegyük el, Gulyás kétségtelenül ügyes, és Bolgártól eltérően sokkal kevésbé szektás. Főleg mióta nem vörös-festékezik, és kicsit szolidabb imázst kapott. S persze ostobának sem tűnhet: azért csak kimondta, hogy a Bolgár által elmesélt esti mesék azért ellentmondásban vannak azzal, amit hallott az ember. [Vagy amiről tud, tehetnénk hozzá]. Hogy ennyire szabadelvű volt a Rádió, hogy a fiatal Bolgár csakúgy kimehetett Londonba a választásról tudósítani.
Utóbbi persze ezt is megmagyarázta: igazán csak a Magyar Távirati Iroda, a Tévé és a pártlap Népszabadság volt kontrolálva. A Rádió [elnöke – ahogyan a Tévének – évtizedekig az ex-ÁVH-s Hárs István] nem, sőt, Bolgár történeteit hallgatva az a világ legszabadabb helye volt.
[Ezt nyilván részben meg is erősítik majd hozzáértő, idősebb kollégáim, ezért előre írom: tudom, hogy lazább, szelepesebb, vagányabb műsorok mehettek ott. De azzal is tisztában vagyok [vagyunk], hogy mit jelentett a Rádió külpolitikai tudósítójának lenni. És Nyugatra, főleg Angliába, majd Amerikába menni. Pont.]
S egy apró kitérő: említettem, hogy a Rádiót ’74-től a nyolcvanas évekig Hárs István vezette, a szövegbuborékban pár szóban írtak a pályafutásáról – azt valamiért lefelejtette a szerkesztő [?], hogy ÁVH-s volt.
Istenem, mit számít. Végülis tényleg volt elég a Tévében meg a Rádióban. [Hárs mellett Radványi Dezső, Ipper Pál, Koós Béla, Váradi György, Komlós János, Horváth J. Ferenc – csak akik hirtelen eszembe jutnak.
Az igazán érdekes rész mégis az lett számomra, amelyben Bolgár elmesél egy izgalmas történetet. Hogy hogyan ment el egy jugoszláviai nyári szemináriumra. Ami hat hétig tartott, egy Zadarral átellenben lévő szigeten. Ezeket a magas labdákat nem értem soha, és pont ezért szeretem az oral historyt, az interjúkat. Átszenveded magad sok-sok dögunalmas részen, de aztán jön egy mondat vagy akár egy szó, és dörzsölöd a kezed.
Ezt a nagy utazást Bolgár szerint egy amerikai egyetem szervezte. És hogy került oda? Egy Hárshoz hasonló másik volt ÁVH-s, Ipper Pál ajánlotta őt, miután Amerikában dolgozott.
Ipper Pál ma már kimoshatatlan [bár próbálkoznak Bolgárék, Mester Ákosék, Juszt Lászlóék és a többi tanítvány vagy gyöngébb-jobb replika], mindenre elszánt tisztként az „egyházi reakció” ellen volt bevetve, személyesen is felelős több pap és szerzetes meghurcolásáért, korai haláláért.
„Sokan sok mindennel vádolták, azzal, hogy ávós volt, biztos igaz, mert erről papírok is voltak” – zavarodott bele a mentegetésbe Bolgár, majd inkább dicsérte [újszerű, friss, szabad, stb.].
Aztán visszatért ’71-be, amikor Ipper két fiatal bizalmi újságírót, riportert ajánlhatott vagy vihetett magával. [Nem derült ki számomra, hogy maga az idősebb ex-ÁVH-s ott volt-e a szigeten.] Az egyik Bolgár volt. A másik?
Teljes ellátás, „sun and sex seminarium” – röhögött fel ebben a pillanatban Bolgár, arra célozva, hogy szabadan mehetett a duhajkodás. [Röhögésétől enyhe viszolygás fogott el, de ez persze magányvélemény. [Eszembe jutott ’71-ről, hogy Pákh Tibort éppen ekkor nyilvánították „gyógyíthatatlan elmebeteggé”, miután hosszú évek után végre kiengedték a börtönből és abbahagyták az elektrosokk-kezelést.]
Gulyás azért csak furcsállta, hogy mindezt ’71-ben ilyen simán észrevételezték itthon, erre Bolgár azt mondta, csak útjelentést kellett írni. Szóval neki elnézték, hogy a Hidegháború idején amerikai pénzből (!) Jugoszláviában dőzsöljön, és mégcsak ki sem kérdezték.
Arra már nem emlékezett, hogy kinek „útijelentett”, a MÚOSZ-nak [a hírszerzéshez bekötve] vagy a Rádiónak [ex-ÁVH-s kisfőnökkel]. [A pártnak nem, azt leszögezte.] Már önmagában ez egy paródia: hány útijelentést írhatott bevallott külföldi útjai során? És nem emlékszik, kinek, milyen szervnek írta? Egy ilyen képzett, dörzsölt riporter?
Azt azért elmondta, hogy saját magáról jelentett, azaz feljelentette magát. Konkrétan azért, mert LSD-zett. Bizony, egy nyugati társától kapott pszichedelikus kábítószert, amitől elszállt. [Mint hajó a szélben.] Állítólag ezt azért lejelentette [gondolom, útilag].
Mást viszont nem.
Nem és nem. Viszont ennek a jugoszláviai dzsemborinak utánanézünk.
