Elolvastam két Kónya Imrével készült interjút. Az MDF korábbi meghatározó politikusa főleg Antall Józsefről és Göncz Árpádról beszélt ezekben az anyagokban. Meg a híres, hírhedt paktumról [nem az állítólagos-titkosról, hanem az ismert SZDSZ-MDF-alkuról]. Az első jelenetben Antall még boldog: 

„Éppen erről szól a megállapodás, válaszolja, s elégedetten néz rám. Feladnák a kétharmados pozícióikat? – kérdezem csodálkozva. Ha nem is teljesen, de olyan mértékben igen, hogy lehessen kormányozni, feleli. S mit kapnak cserébe? – faggatom tovább. Azt, hogy Göncz Árpád lesz a köztársasági elnök. Göncz Árpád? – kérdezek vissza. Ellenzéki lesz a legfőbb közjogi méltóság? 

Antall kifejti, hogy Göncz jelenleg ugyan az SZDSZ Országos Tanácsának a tagja, de a kisgazdákhoz is volt köze: Kovács Béla titkára volt. ’56-ban pedig lecsukták, ráadásul neki régi jó embere.”

Hát igen, az eredendő hiba. Göncz valóban Kovács Béla titkára volt. Amikor felépítették a Magyar Közösség nevű koncepciós ügyet, Kovács Béla titkárát, Göncz Árpádot is letartóztatták.

Aztán – elengedték. Kisétált a Katpolról. Amíg a többiek súlyos börtönbüntetéseket kaptak, őt kiengedték. Aztán Kovács Bélát elvitték a szovjetek, és már szellemlényként tért haza. Állítólag nem akart többé találkozni Göncz Árpáddal. Vele sem.

És igen, Gönczöt ’56-ban valóban lecsukták. Aztán a börtönben úgy kerülhetett a fordító-irodára, hogy nem tudott rendesen angolul. Ahogyan úgy jutott az indiai Rahman közelébe, hogy nem tudott angolul. [Rahman segítségével csempészték ki a a forradalmi iratokat.]

Nem tévedés, az is megtörtént Göncz Árpáddal, hogy a megtorlás idején megengedték a feleségének, hogy angol könyvet vigyen be hozzá. Hogy megtanulhasson angolul. A megtorlás idején. Tudják, ki engedélyezte neki a saját elmondása szerint? A vizsgálója.

Mert ilyen rendes emberek voltak. Már vele.

Ezért is tartotta sok fogolytársa Gönczöt később „börtön-spiclinek”. Erre bizonyíték nincsen, s persze az is lehet, hogy későbbi teljesítménye miatt alakult ki sok emberben ez az emlék. Mintegy utólag is megmagyarázva Göncz posztkommunista-szimpatizáns lépéseit.

Kónya elmesélt még két történetet az idősebb Gönczről. Ez már a Taxisblokád ideje:   

„Erre mondta azt Antall József, amikor bementem hozzá a kórházba, »azt hittük, hogy van nemzet«. Még egészen az elején javasoltam Göncz Árpádnak, hogy hívja össze a hat parlamenti frakció vezetőjét, és közösen szólítsuk fel a taxisokat a rend helyreállítására, a kormányt pedig, hogy kezdjen tárgyalásokat a hosszú távú megoldásról, mire annyit mondott:

»Ebben a forradalmi helyzetben? Majd bolondok lennének veletek leülni!«

Az SZDSZ a kormány lemondását követelte, és sajnos a köztársasági elnök is az országot megbénító taxisok mellé állt a törvényes kormánnyal szemben.”

Hát igen, erre azért emlékszünk.

Göncz Árpád Antall halála után tette fel a pontot arra a bizonyos betűre. Szintén Kónya idézte azt a Göncz-mondatot, amit szerinte a tragédiával kapcsolatban ejtett el a tévében:

„most fog majd kiteljesedni a demokrácia.”

Ehhez most nincs kedvem megjegyzést fűzni.